Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

574 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Máj. Velenczével, april 20-án Bratich János főhaditisztet nevezvén ki ügynökévé e kormányokhoz. Turinnal ugyan a követ működésének hamar véget vetett a szerencsétlen novarai ütközet, mely Piemontot békekötésre kényszeríté Ausztriával. De Velenezével sikerűit a követnek, bár személyesen oda sem juthatott be, megkötni a szerződést. Kossuthnak april 20-kán kelt levelére, melyben Manint tudósítja, hogy a magyar nemzet képviselői a függetlenséget kijelentették s őt az ország kormányzójává választották, s óhajtását fejezi ki egy szorosabb szövetség megkötése iránt a szabad Magyarország és a szabad Velencze közt —; és egy másik, ugyanazon keletű levelére, melyben a velenczei köztársaság elnökét értesíti, hogy e végett Bratich Jánost küldi hozzá Magyarország ügynökéül, kérvén egyszersmind őt, küldene a maga részéről is egy követet Magyarországba: Manin e végett Pasini Lajost bízta meg a találkozásra a magyar követtel, ki az ostromzár miatt Velenczébe személyesen nem juthatván be, más által juttatá oda Kossuth leveleit. A két megbízott az anconai kikötőben találkozék s június 3-kán ott*) a következő szerződést írta alá: 1. Magyarország és Velencze közt védő és támadó szövetség leend; békét a közös ellenséggel egyik fél sem köt a másik hozzájárulása és megegyezése nélkül. 2. A szövetséges felek egymást szárazon és tengeren kölcsönösen segítendik; haderejök a közös érdek igényei szerint öszhangzólag fog működni. 3. Velencze segíteni fogja Magyarországot egy tengeri haderő felállításában az Adrián. 4. A magyar hajók felfegyverzésének költségeit Magyarország viselendi. *) E szerződés, bár Ancona kikötőjében, június 3-kán köttetett, Bratichnak, nem tudom mivel indokolt kívánatára, a következő keletet viseli homlokán az eredeti okmányban: „Prés de Duino, 20 Mai, 1849."