Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

ötödik fejezet. Külviszonyok. Buda megvétele. 569 kisérni az eleinte csekélyeknek, európai fontossággal nem 1849. Máj. biroknak látszó magyar eseményeket. Midőn a folyó év első napjaiban Windischgrátz a mindig A külföld hátráló magyar hadak nyomában Budapestet elfoglalta, s ezen ^^Lwéesemény a tábori bulletinek s a bécsi hivatalos lapok elbiza- nyékről, kodott, gőgös hangú kürtölései által Európának hírűi adatott: azon hit terjedt el a népek között, hogy a magyar forradalom, a főváros elfoglalása következtében, már le van igázva. Es senkit sem lepett meg a hír, hogy a hadi készületeit századok folytában felhalmozott, négy-ötszáz ezernyi hadsereggel rendelkező dynasztia legyőzte a nemzetet, mely a fölött, hogy a háború által meglepetvén, mindennemű hadiszerek- s készületekben szűkölködött, a keblében szándékosan, terv szerint támasztott lázadások által is meggyengülve, mérkőzni képtelennek látszék Ausztria roppant hatalmával. A többség köny nyelműséggel vádolta a nemzetet, hogy a süker minden valószínűsége nélkül emelt fegyvert. Es a krónika már jegyezni kezdé lapjain, hogy egy felkelt, fellázadt nemzet — mert ügyeink, viszonyaink ismeretének hiánya miatt, a bécsi lapok után közönségesen lázadásnak neveztetett az önvédelem legszentebb harcza — ismét megtöretett; a meggondolatlanúl felzavart béke újra helyreállott; a Habsburg-Lothringen fejedelmi ház megingott trónja ismét megszilárdúlt. De midőn győzedelmeink híre a hazug bulletinek és a bécsi lapok elferdítéseinek daczára is eljutott a külföldre: a figyelem ott nemzetünk iránt újra felébredt; és, bár ügyének mivoltáról igen kevesen voltak is jól értesülve, látván, hogy e nemzet annyi erőt képes kifejteni, s egy, elébb alacsony helyzetű, de a hazafiság lelkesedése által hatalmas fiának szavára, oly seregeket állít ki, melyek által az osztrák hadak megveretve, a fővárost odahagyni s a határokig futni kénytelenek: mind nagyobb részvétet s rokonszenvet kezdének iránta táplálni kebleikben. Azon férfiaink is, kiket kormányunk, különböző időben, a külországok kormányaihoz küldött, mind ezeket, mind a