Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
548 Hatodik- könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. AprU. mind a fölségi jogok kezelését egészen a kormány kényére bízatni, mind pedig a kormányt a jelen törvényhozás határozatainak kötelezése alól fömenteni óhajtaná: ama határozatlan kijelentéssel egyátaljában nem voltak megelégedve, s a határokat, melyek közt kormányoznia kellend, legalább az országgyűlés irányában, világosan kijelöltetni kívánták. Azon körülmények közt, melyekben az ország létezett, e kivánatot épen nem lehetett gáncsolni. Kossuthról s az új minisztériumról bár ki ís meg lehetett ugyan gyó'zó'dve, hogy hatalmokkal az országgyűlés kárára nem fognak visszaélni. A jövendőt azonban mély homály fedé. Meddig tart a nemzet függetlenségi harcza? Sikerűl-e ezen kormánynak az ország békéjét helyreállítani, midőn aztán a nemzet a függetlenségi nyilatkozatban kimondott elvek szerint, tekintetbe vévén az európai politika s körülmények igényeit, jövendő kormányát állandólag megalapíthatja? Mind oly kérdések valának, melyekre senki sem adhatott magának határozott feleletet. De különösen féltékenyen tekintett az ellenzék a kormányhatalomra az országgyűlés irányában. Attól tartott, hogy Kossuth, ha egész terjedelemben tudomására jut ama terveknek, melyeket e párt Görgeyvel mind határozottabban forgatott elméjében, az országgyűlés irányában valamely hatalomcsínyt követhet el; azt feloszlathatja s új választásra szólíthatja a nemzetet. Legalább is annyira meghatározni kívánták tehát a kormány hatáskörét, hogy a nemzeti gyűlés legfőbb hatalma s tekintélye biztosítva legyen. A viták ez iránt a magán körökben mind élesebbekké lőnek. Sőt miután a miniszterekké kitűzött egyének, s maga Szemere Bertalan, kijelölt elnökminiszter, sem volt még jelen Debreczenben; s a kormányzó, mielőtt ezekkel a kormány hatalomgyakorlata, különösen pedig a kormányzó s minisztérium közti viszonyok megállapítása iránt tisztába nem jött, az országgyűlésnek semmi határozottabb nyilatkozatot nem tehetett, — a késedelem már szinte elkeseríteni kezdé a kedélyeket.