Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

542 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Aprii. nokoskodott; hadifoglyaink egy részét legyilkoltatta; más részét súlyos börtönre vettette s a többieket embertelen éhségre kárhoztatta, vagy az olaszországi seregekbeni szolgálatra kényszerítette. „S hogy semmi se hiányozzék az ausztriai ház bűneinek mértékéből, Erdélyben a vitéz magyar hadsereg által megveretve, az orosz czár segítségéhez folyamodott, s a szomszéd Oláhországból úgy a magas porta tiltakozása, mint az európai hatalmak bukaresti consulainak ellenzése daczára, a népjog megsértésével, orosz seregeket hozott be Erdélybe, s a magyar nemzet legyilkolására. „És végre, hogy ennyi bűneinek gyümölcsét biztosítsa, Ferencz-József, ki magát magyar királynak meri nevezni, folyó évi márczius 4-kei s 6-kai manifestumaiban nyíltan kimondja, hogy a magyar nemzetet kitörli az élő nemzetek sorából; az ország testületét öt részre feldarabolja, Erdélyt, Horvátországot, Szlavóniát, Fiumét s a magyar tengerpartot Magyarországtól elválasztja; Magyarország belső területéből a ráczok számára külön vajdaságot kiszakít; s átalában az egész országot önállásától, törvényes függetlenségétől, s országos lételétől megfosztva, az osztrák birodalomba beolvasztja. „íme elszámláltuk egyszerű históriai igazsággal a Habsburg-Lothringeni ház példátlan bűneinek hosszú sorát, s az örökkévaló isten ítéletére s a világ közvéleményére hivatkozva, mondjuk ki, hogy e hitszegő házzal a kibékülés lehetsége megszűnt, s tartozunk isten törvényének, tartozunk hazánknak, tartozunk a jognak, tartozunk a morálnak, becsületnek, Európának s a civilisatio érdekeinek, hogy e hitszegő dynasztiát a magyar királyok trónjáról száműzve, adjuk át isten ítéletének, s a közvélemény, morál és becsület utálatának. „Teszszük pedig azt halálra üldözött nemzetünk törhetlen ereje érzetében.