Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 537 vezéreknek ármánykodásai s árulásai miatt a sánczerőssé- jsto. Anrii. gekbe vonult rácz-, szerb- és határőr-lázadást hirtelen le nem győzheté. „Uj erő teremtéséről kellett gondoskodni. „A király színleg még mindig engedve az elutasíthatlanúl törvényes kívánságoknak, 1848-ki július 2-ra országgyűlést hirdetett, s a nemzet képviselőit felszólította, hogy a horvát és rácz lázadásnak legyőzésére, az ország békéjének helyreállítására fegyveres erőről s pénzforrásokról gondoskodjanak, egyszersmind maga s egész királyi családja nevében kinyilatkoztatta, hogy a horvát pártütést s a rácz lázadást a legünnepélyesebben kárhoztatja. „Az országgyűlés gondoskodott. 200,000 emberben s 42,000,000 forintban a szükséges erőt megszavazta, s törvényjavaslatait királyi szentesítés végett fölterjesztette; egyszersmind példátlan hűséggel a királyt, ki akkoron Bécsből Innsbruckba szökött, felszólította, jöjjön Budára, segítsen jelenlétével a pártütés lecsilapításában, s támaszkodjék a magyarok hűségére, mely őt s trónusát meg fogja óvni minden veszélytől. „De ezen kérés hasztalan volt. Sőt időközben Radeczky győzvén Olaszországban, a Habsburg-Lothringeni ház e győzedelemben elbizakodva, elérkezettnek vélte az időt, hogy az álarczot levesse s nyilt erőszakkal lépjen fel a belháborúban vérző Magyarország elnyomására. „A horvát bánt, a pártütőt, s maga a király által is pártütőnek nevezettet most már kedves hívének nyilatkoztatta; pártütéseért megdicsérte s kezdett ösvényének folytatására hívta fel. „Hasonlót nyilatkoztatott a vérben fürdő rácz lázadók iránt. „Ez volt a jelszó, melyre a pártütő horvát bán időközben királyi pártfogás alatt gyűjtött seregeivel pusztítva, rabolva, a Dráván áttört; mire az országban volt osztrák seregek nagy része hozzá pártolt; az eszéki, aradi, temesvári, gyulafehérvári