Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Első fejezet. 4 közhangulat. Békekisérlet. Hadi készületek. 41 annyi bizodalommal, hogy a képviselőházat némileg meg- i848. okt. nyugtassa, s a békét óhajtók törekvéseit háttérbe szorítsa s megszűntesse? — a dolgon mit sem változtat: annyi bizonyos, hogy ő a szerencsétlen kimenetelű schwechati ütközet után is teljesen el volt határozva, folytatni a háborút az ország függetlenségeért. Ez lévén pedig elhatározása, mindenek eló'tt arról kellett gondoskodnia, hogy a „feltétlen meghódolást" kivánó Windischgrátz tábornagy s császári képviselőnek a tél beálltáig a határokon sükeresen ellentállhasson; mert kételkedni alig lehetett, hogy az ország meghódoltatásával megbízott herczeg, miután már Bécset is megalázta s lecsöndesítette, mennél elébb Magyarország ellen fordítandja túlnyomó haderejét. Kossuth e végett, mihelyt az Ausztriából visszatért hadak a határokon elhelyeztettek, hosszú tanácskozásokat tartott Görgeyvel, kit, miként fentebb elbeszéltük, Móga leköszönése után a feldunai hadak fővezérévé nevezett. Már a schwechati ütközet előtt is, midőn a felett tétovázott a seregvezér s a képviselőház egyaránt, vájjon hadaink átlépjék-e az osztrák határokat, — Kossuthnak az volt kedvencz eszméje, hogy a bács-bánsági harcztéren minden támadó működések felfüggesztetvén, ott néhány vádponton csak annyi erő hagyassék, mennyi a szerbek előnyomulásának meggátolására egyátalában nélkülözhetetlen: s az onnan visszahúzandó, már harczedzett hadaink az újdon képzett honvédzászlóaljakkal együtt mind az osztrák határszélekre küldessenek; hogy ott a támadó harcz nagyobb mérvben megindíttatván, a forradalom az ország határain túl az osztrák tartományokba is kiterjesztessék. E nézet helyességét a háborúviselés szempontjából lehetetlen kétségbevonni : a terv mindazáltal egy részről a dunai táborunk főtisztjeinél, kiknek a határokat átlépni egyátalában nem volt kedvök, más részről a bács-bánsági seregek vezéreinél, kik viszont legjobb zászlóaljaiktól megválni sem-