Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

518 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Aprii. dynasztiát uralkodójának többé el nem ismeri. És miután a nemzetnek, mondhatni, egyetemes véleménye volt, hogy magát a fegyveres megtámadtatás ellen védeni, mind önfenntartási, mind becsületbeli kötelessége: a többség úgy az országgyűlésen, mint a nemzet keblében nem hihette, hogy a kimondott szó élesebb, nagyobb horderejű, végzetteljesebb legyen a kivont fegyvernél. Sokan tehát, még azon higgadtabb hazafiak közöl is, kik az elmúlt 1848 folytában még akként vélekedének, hogy egy részről nagyobb óvatossággal s mérséklettel, több államférfiúi eszélylyel s bölcseséggel —; más részről idő szerinti következetesebb erélylyel ki lehetett volna kerülni a fegyveres összeütközést, s hibáztatták is azokat, kiknek kezében létezett a nemzet sorsa, hogy az, ha talán némi áldozatok árán is, ki nem kerűltetett: az 1849. aprilban már úgy vélekedének, hogy a márcziusi manifestumok után nincs mi ellenzené a függetlenség kijelentését. A nemzetet ekkor már mintegy a tények logikájának kényszerűsége alatt láták, melynek végzetszerűleg be kell fejezni a maga folyamát. Es mivel e tényeket jobbára nem önmaga s nem könnyelműleg, hanem a természetszerű haladás ösztönéből, a jóért s igazért sóvárogva, idézte fel a nemzet: nem egy vallásosabb kedély lőn hajlandóvá azokban oly eszközöket látni, melyekkel a gondviselés, vagy, ha úgy tetszik, a történelemben nyilatkozó világszellem a népeket gyakran a szenvedések tűzpróbáján szokta keresztülvezetni a magasabb tökélyre. De a függetlenségi nyilatkozatban megnyugvó, sőt azt mintegy nemzeties büszkeséggel, örömmel fogadó nagy többség mellett nem hiányoztak olyanok sem, kik azt ellenzették, mert vészthozónak tartották. Ilyen volt, — hogy az itt tekintetbe nem vehető egyes, magányos hazafiakat mellőzzük, Görgey, a fővezér; ilyen a képviselőház ama töredéke, melyet békepártnak neveztek. Nem tudjuk, való-e, hogy Görgey mái* april 7-kén, Gödöllőn, ama nagy súlyú érvekkel ellenzetté a függetlenség