Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 501 hogy Magyarországot eló'bb megmentsék, aztán újjá teremt- 1849. Aprii. sék, s tegyék jövendőjét szabaddá, nagygyá, dicsövé; én, mint a nemzet képviselője, a személyes ingerültség, az indulat és szenvedély minden gondolatát, esküm szerinti kötelességemnél fogva, keblemből a nemzet nagy kérdéseinek megítélésénél száműzni kötelesnek vallom magamat: azért mind ezt mellőzve, higgadtan, szárazon, nem akarva szólni az indulatokhoz, veszem föl röviden az eseményeket, mint előttünk állnak. „Az 1848-ki törvények, erős meggyőződésem szerint, Magyarországon nem revolutio szüleménye. Az 1848-ki törvényekkel a magyar nemzet nem tett revolutiót; nem voltak azok semmi egyéb, mint biztosítása azon jogoknak, melyek papiroson, és ha királyok esküje a papiros malasztjánál több volna, a királyok esküjében, s a velők kötött alkukötésekben mindig sajátunk valának isten és világ előtt. Törvényeinkben ki volt mondva, hogy Magyarország szabad és független, és semmi más nemzetnek alávetve nincs; még az is, hogy a király távollétében a királyi hatalom nagy részének gyakorlata a nádorra, mint helytartóra bízatott az új törvények által, nem új s nem ismeretlen szerzemény történetünkben; mert a nádor ezer év óta mindig a királyok helytartója volt; s más változás nem történt a dologban, mint csupán az, hogy a mely szabadságot, függetlenséget s önállást ennek előtte a kormányszékek s különösen a magyar királyi úgynevezett helytartótanács törvény szerint fentartani köteles volt volna, ezen törvények fentartása s biztosítása miniszterekre, nem pedig egy collegialis tanácsra bízatott. Ez volt az egész változás, a minő változásokat azok, kik a magyar históriát ismerik, többeket fognak föltalálni; mert hiszen maga a helytartótanács is nem oly régi institutio, a mult században, hozatott be csak. Hanem azon magában csekély változás, hogy az igazgatóságok helyett igazgatók, s a tanácsnokok gyűlése helyett miniszterek állíttattak, az országra nézve mégis egy nagy szerzemény volt, azon szerzemény t. i., mely által egyes emberek fele-