Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Harmadik fejezet. A függetlenségi nyilatkozat. 497 ennél fogva csak önmaga által oszlathatik el; és miután még 1849. Aprii. hivatkozás tétetett azon fogadásra is, melyet az országgyűlés márczius 25-kén magának Kossuthnak felszólítására tőn az iránt, hogy míg az ország tökéletesen megmentve nincs, a ház addig együtt fog maradni: ez ellen a kormány elnöknek semmi észrevétele nem lévén, a kérdés ekként elintézettnek nyilváníttatott. A tanácskozmány határozata még azon estve közhírré lön a városban, s más nap, april 14-kén, roppant néptömeg kezdé ostromolni a refor. főiskola ajtait, hol a képviselők gyűlései tartattak, részt venni óhajtván a nagy fontosságú ülésben. De a terem szűk köre csak keveseknek adhatott helyet. Néhány képviselőnek a néphez intézett azon szavaira tehát, hogy az ülés a reform, nagy templomban fog tartatni, a népsereg azonnal oda özönlött, s pár perez alatt tömve lőn a roppant terjedelmű templom is. Ennek következtében, miután az előbbeni ülés jegyzőkönyve a gyűlési teremben hitelesíttetett, s a kormány elnök is megjelent, a ház, egy indítvány következtében, ülését a nagy templomba tette által. Lecsilapodván a helyfoglalás zaja, Almásy Pálnak, a A fussetlenség ünnepéképviselő ház elnökének, felszólítására Kossuth mély csöndben lyes kinyilatmegkezdte beszédét. Hangja eleinte gyönge, köhécselő vala; koztatasamajd, miként ez vele oly gyakran történt, szelleme az érzelem hatalmától általhatva s felvillanyozva, ihlettségében a gyönge testet is magával ragadta, s oly hangerőt fejleszte ki benne, hogy az nem ritkán bámulatra indítá a hallgatókat. „Hazám képviselői! Méltóztattak, úgymond, velem parancsolni, hogy a mikor szükségét látom, a táborba menjek. Voltam legközelebb s onnan visszatérvén, kötelességemnek ismerem, ha bár nem újak is azok, — minthogy már a honvédelmi bizottmány által közhírré vannak téve, itt a t. képviselőház előtt, nyilvános ülésben, hivatalosan megemlíteni egy pár szóval hadjáratunk eddigi eredményeit. „Vetter altábornagy úr, ki a magyarországi hadseregek fővezérévé lőn kinevezve, mindjárt Tiszafüreden, meghűlés Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 32