Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

482 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. 1849. Máj. ellenében. Bem május 16-kán Orsovára tévén át fő hadi szállását, az Uj-Orsován székelő basához küldött levelében erélyesen tiltakozott az osztrák sereg befogadása ellen, követelvén, hogy az a nemzetközi jogok szabályai szerint lefegyvereztessék. Alig lehetne Bem e szintoly fényes mint rövid hadjáratának leírását helyesebben befejeznünk, mint tudósításának egy részével, melyet Orsó várói máj. 16-kán küldött a kormányhoz. „A sereg, úgymond, melyet bánságból kiűztem, Puchner régi hadtestéből, a temesvári őrség egy részéből és két határőri zászlóaljból állott. Az ellenség a szerencsétlen népnek már egész erejét kiszívta; mert a hadi szolgálatra alkalmas egyéneket mind magával vitte, és csak véneket, nőket és gyermekeket hagyott idehaza. „Kötelességemnek tartom ez alkalommal megemlíteni, hogy e hadmunkálat alatt Perczel tábornok készséges, és tényleges segedelmemre volt. Nem említem az ő bátorságát és tehetségeit, mert ezek eléggé ismeretesek; de megvallom, hogy közremunkálása nélkül e feladatot oly gyors süker nem koronázta volna. „Még csak Temesvár megvétele maradt teendőül; a vár oly szorosan el van már zárva, hogy az őrség abból többé ki nem jöhet, hanemha fegyvereinek letételére. Az őrség némi kitöréseket kisértett meg, melyek azonban a zársereg által mindig visszaverettek; és úgy hiszem, az utolsó kísérlet után nem merend többé kitörni. Az ellenség visszaverésének alkalmával Pereczy ezredes különösen kitűntette magát; és a nyert előny az őrség elcsüggedését fogja maga után vonni. Tizenöt foglyot, kik Orsován estek hatalmamba, a várba küldöttem, hogy az őrség lássa azok sorsát, kiknek a várat kellett volna felmenteniük; úgy hiszem ez csak siettetni fogja a vár feladását." Ezen reményében mindazáltal csalatkozott a tábornok. Rukavina és Leiningen minden felhívást visszautasított, s a várat utóbb rendszeres ostrom alá kellett vetni, mi azonban,