Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Második fejezet. A bács-bánsági tavaszi hadjárat. 467 tává; számtalan serdülő leányka lett nyomorékká. Néha csak i849. Márcz. a nő meggyaláztatása mentette meg a férj életét. És mindezt nem csak szerviánok, hanem városi ráczok is művelték. Egy húszas birtoka elég volt a magyarnak arra, hogy agyon ve­ressék. S így tartott ez hat hétig. A magyarok közöl alig ma­radt életben 400 lélek. Ezeket is fél meztelen, a legiszonyúbb Ínségnek közepette lelte a magyar sereg. Lehetetlen minden részleteit leírni azon borzasztó kegyetlenségeknek, melyek e város lakosságán csak azért követtettek el, mivel magyarok valának s hazájokat szerették. A kíméletlen bánásmódnak az volt oka, hogy a mult évben, a szerb felkelés kitörésekor, a zentai nemzetőrség volt az első, mely a kikindai lázadás el­nyomására s ott fenyegetett honfitársaik megmentésére, pol­gári kötelessége szerint, fegyvert fogott. E borzasztó kegyet­lenségekjobbára a császári tisztek parancsára lőnek elkövetve. Nem csoda, ha honvédeink, ezen és számos hasonló ke­gyetlenségek hallattára, boszútól lángolva hatoltak be ezután a Bácska belsejébe, és szinte oly kíméletlenül mérték csapá­saikat a szerb lakosságra, a mely minden mérséklet határait túlhaladva, mindenütt ily borzasztó képét tűntette fel a majd­nem kiirtássá vált fajháborúnak. \ Perczel és Batthyáni Kázmér seregeiket e győzedelmek után márcz. 24-kén Csantavéren egyesítvén más nap útra kel­tek Pétervárad felé. „Egy bizonyos előérzet késztete bennün­ket — úgymond tudósításában Perczel tábornok — e hadjárat siettetésére, mely előérzetnek valósága iránt már 25-kén Szeg­hegyen meggyőződénk." Itt találkozott tudniillik azon tizen­három huszárral *), kik Fakk főhadnagy vezérlete alatt Péter­*) A hazának e derék fiai, kik a száguldozó szerb csapatok közt e mere'sz útra megindultak, megérdemlik, hogy nevök fenmaradjon a nemzet emlékezetében. Neveik tehát im' ezek: Bódog László, Tiba András és Salánky József altisztek, Pelley Pál, Halasi József, Böszörményi Ferencz, Szögyény János, Szlavkovszky István, Képiró Sándor, Csikós Lajos, Szi­lágyi Tivadar, Miskolczy István és Újhelyi József, közvitézek. 30*

Next

/
Thumbnails
Contents