Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

MÁSODIK FEJEZET. Perczel hadjárata a Bácskában, Bemé a bánságban. Felsővidéki hadiállapotok. Ugyanazon időben, midőn seregeink a dicsőséges tisza- 1849. Márcz. fiired-komáromi hadjáratra készültek, Kossuth elhatározd a Bácskát és bánságot is visszafoglalni a szerbektől. Seregeink száma már annyira növekedett, hogy e hadjáratra elégséges erőt gyűjthetett össze anélkül, hogy a másutt működő hadakat gyöngítenie kellett volna. E hadjáratot kivált a régóta magára hagyott Pétervárad állapota tette szükségessé. Az Aldunánál még ezen egyetlen pont maradt csak birtokunkban, miután seregeink Bácsból és bánságból kivonultak; s félni lehetett, hogy ha ez is a szerbek kezére jutna, úgy a déli részek visszafoglalása mód felett meg fogna nehezülni. A hatalmas vár, Csuha tábornok parancsnoksága alatt, Pétervárad sem őrségben, sem lő- és élelmiszerekbennem szenvedett ugyan regtinkkivV hiányt. Őrsége négy zászlóalj, jobbára régi, próbált vitézek- núlta ntan a Bácskából. bői s fél század Würtemberg-huszárokból állott. A várkörnyéken ezenkívül Bezerédy Miklós alezredes alatt mintegy háromezernyi nemzetőrség táborozott, szemmel tartva a római sánczokat. De Eszék eleste óta ezen tekintélyes haderő s erőssége daczára is mind veszélyesebb állapotba jutott a nagy fontosságú vár. Nugent tábornok hadaitól, ki Eszék bevétele