Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
460 Hatodik könyv. A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza. is49 Apui. az ellenség az ácsi erdőt sűrűn megrakta hadaival. Zászlóaljaink magának Görgeynek vezérlete alatt többször behatoltak az erdőbe; de azt az ellenség vadászainak pusztító tüze miatt mindannyiszor ismét elhagyni kényteleníttettek. Es így hullámzott a harcz több óráig az ácsi erdő táján s benn az erdőben; míg végre Görgey az egész jobb szárnyat összeszedvén, avval egyszerre oly erős rohamot intézett, hogy az ellenség az erdőből jobbára kinyomatván, Ács helység felé vonult vissza. Ha ekkor a 7-dik hadtest már a csatatéren létezik, az ellenség teljes megveretése lett volna a nyert előny eredménye. De, ez még távol lévén, miután lassanként minden tartalék a harczba vonatott, nyomatékosabban most nem lehetett üldözni a számra nézve erősebb ellenséget. Ehez járult, hogy mialatt a jobb szárnyon ezen előny kivívatott, a szinte diadalmas bal szárnyon Nagy Sándor, harczvágyától elragadtatva, 16 huszárszázaddal, a 47-dik zászlóaljjal és fél üteg 12 fontossal egy nagy lovassági rohamot kísérlett meg az ellenség jobb szárnya ellen, mely a Tatáról érkező osztályokkal egyre erősbödött. A kisérlet azonban szerencsétlenül ütött ki. Az ellenség mintegy 24 lovasszázadot vetett ellenébe, s huszárainkat visszaűzte. A 47-dik zászlóalj, mely Nagy Sándor mozdulatát követte, huszáraink hátrálása következtében körűifogatván, egy részben levágatott; s csak az által menekült meg a megseminítéstő], hogy Beöthy őrnagy, látván annak veszedelmét, a 26-dik zászlóaljjal az ellenséges lovascsapatokat oldalba fogván, mindaddig feltartóztatta, míg Kászonyi ezredes néhány huszárszázaddal, majd Klapka is a még kezénél lévő ágyúival segedelmére sietvén, az ellenséget visszavonulásra kényszerítette. Görgey ezek után, látván, hogy a Vll-ik hadtest még mindig késik, a hareztéren lévő hadaink pedig, melyeknek egy része már tizennégy óra óta volt küzdelemben, igen megfáradtak; más részről az ellenség mind újabb csapatokat hoz Tata és Igmánd felől a csatatérre: megelégedvén a nyert előnyökkel, mik az első hareztér s az ellenség sátortáborának
