Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

452 Hatodik könyv. A máreznisi alkolmáiiyirat s a nemzet válasza. 1849. Aprii. fáradtság, sem az ellenség kartácstüze nem képes őket többé feltartóztatni a magaslatok megvételében. Az ellenség be sem várta rohamoszlopainkat, s mihelyt az érkező VH-dik hadtestünket megpillantotta, a magaslatokat és a sarlói erdőt odahagyva, Málas és Cseke felé futott. Szerencsé]ökre, Nagy Sándor, ki mindjárt Nagy-Sarló ostromakor indult vala meg jobb szárnyuk megkerülésére, előrenyomulásában a hullámos, vizerektől átmetszett földeken nagy nehézségekre találván, csak akkor közelíthette meg őket, midőn visszavonulásukat már megkezdték volt. De azontúl, Pöltenberg által gyámolítva, egész estig űzte őket. Málasnál a vasasok megállítani igyekezteküldöző huszárainkat; de ezek őket is megfutamították, az odamenekúlt gyalogságot pedig szétvervén, belőle számos foglyot hoztak magokkal vissza. Üt óra felé már teljesen meg volt nyerve az ütközet; az ellenség közepe s jobb szárnya űzőbe vétetve a mieink által, midőn ezek jobb szárnyának oldalában és háta mögött váratlanul heves ágyútűz dördül meg a hölvényi erdőből. Ez ama két ellenséges dandár egy osztályának tüze volt, melyek Wohlgemuth balszárnyát képezték Bese helységnél. Guyon, ki, mint mondók, jobb szárnyunk vezérletét vette át, miután az ellenséget a Dipold és Bobics dandárokkal a nagy-sarlói erdőből kiűzte, tüzétől elragadtatva, mind a két dandárral a Fajkürt felé futamló császáriak után eredt, csak a 28-dik honvédzászlóalj egy részét hagyván hátra, hogy őrszemmel tartsa Bese tájékát. Honvédeink azonban, örömükben, hogy fut az ellenség, elhanyaglák az őrködést s most Hölvény felől meglepetve s megzavarodva, visszavoniüni kénytelenek az ellenséges csapat előtt. Parancsnokuk nyomban tudósítja Bobics dandárnokot, ki aztán küld is neki segélyt. Mielőtt azonban ez megérkeznék, Voigt tüzérfőhadnagy, megfontolván, mily veszélyes következményei lehetnének, a segély megjöttéig is, további hátrálásuknak, felszólítja a honvédeket, támogatnák ütegét, melylyel ő az ellenséges csapatot megrohanni szándékozik. Honvédeink ajánlkoznak, s ő, daczára a heves puska-