Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza
42<S Hatodik kouyv. A uiárcziusi alkotinányiiat 8 a nemzet válasza. 1849. Aprii. rés menekülésére, melyen ágyúit és seregének nagy részét is elveszthette volna. De így Gödöllő felől nem háborgattatván, s a pesti országút is nyitva maradván, a különben is szép győzedclemnek ezen könnyen biztosítható s következményeiben elláthatlan fontosságú eredménye elveszett. „Gáspár ésDipold közremunkálásának eredménye — úgymond Klapka tábornok — az ellenség teljes megveretése leendett; s a hadjárat végeidőlésének már itt be kell vala következni; mert a nagy osztrák főseregből alig menekülhettek volna Pestre némi romok." Az áldozatok száma mind a két részen tetemes volt. Az ellenség, úgy látszik kevesbítve, hatszázra számítja holtjait és sebeseit. A bekövetkezett éjen és más nap hosszú szekérsorok szállították sebeseit a fővárosba. Részünkről nyolcz-kilenez százan estek el és sebesültek meg, s mi legfájdalmasabban esett, jobbára a Damjanics páratlan vitézségü hadtestéből. Fáradt hadaink a nap nehéz munkája után Isaszegtől jobbra s balra azon erdős dombokon szálltak meg éjjeli nyugvásra, melyek Péczeltől kezdve Isaszeg és Nagy-Taresa közt Gödöllőig nyúlnak. Az ellenség nem kételkedvén, hogy győzedelmes seregeink által más nap újabban megtámadtatik, ezt be nem várva, részint még azon éjjel, részint korán reggel a főváros alá, a Rákos vize mögé vonúlt. Gödöllő e szerint Nagyszombaton, april 7-kén, minden harcz nélkül kezünkre jutott. E nap folytán Aulich hadteste Kerepest és Czinkotát foglalta el, hol vele Asbóth ezredesnek a vasútvonal mentében ekkor már Monorig és Üllőig előrehaladt hadoszlopa is egyesűit. Klapka Mogyoródon és Fóton vett állomást; Damjanics hősies hadteste pedig Gödöllő mellett pihente ki a múlt véres nap fáradalmait. A főhadiszállás szinte Gödöllőre tétetvén, a kormányelnök onnan következő tudósítást küldött Debreczenbe a honvédelmi bizottmányhoz:
