Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Első fejezet. A tavaszi hadjárat Komárom felmentéséig. 425 ugyanazon magasságba nyomulni előre, melyen Damjanics Aprii. jobb szárnya harczolt a helység éjszaki oldalán. És most végre a jobb szárnyra robogott Görgey, hol Damjanics öt zászlóaljjal (a 3-dik, 42-dik s 60-dik honvéd-, a Hessen-Homburg 3-dik, s a Porosz herczeg 2-dik zászlóaljakkal) még mindig hősiesen tartá magát a Schlick hadtestéhez tartozó Lichtenstein hadosztályának és a bán hadtestéhez való Grammont dandárának legalább kétszeres ereje ellen. „E vitéz férfiút, — mond Görgey, — daczára a veszélyes helyzetnek, melybe őt Klapkának semmikép sem menthető visszavonulása juttatá, még mindig megtöretlenül, szilárd kitartásban találám. 0 semmire sem gondolt kevesbbé, mint a harcz megszűntetésére; b'ár kíméletlen kifejezései, melyekkel Klapka magaviselete feletti boszúságát nyilvánítá, világosan elárulták, hogy teljesen átlátta a veszélyt, melytől fenyégettetik. Csilapítani törekvén őt azon biztosítással, hogy Klapka már megint előrenyomul: de, úgy látszék, a tápio-bicskei nap óta ő teljesen elvesztette bizodalmát Klapkában. „Mit ér, — úgymond, — ezen előrenyomulása? hiszen, ha egy ittas honvéd roszullétről panaszkodik, és egy másik lőszertáskája födelét felnyitja, Klapka mindjárt jajgat, hogy zászlóaljai a lerogyásig fáradtak s nincs töltényök; ő ismét mindjárt megfordúl s engem újra is cserben hagy." — De midőn azt hallá Görgeytől, hogy Aulich is a csatatéren van már hadtestével, oly annyira felvidúlt a derék Damjanics, hogy nyomban ismét támadásra akart átmenni a védő helyzetből, melyben magát az ellenség túlnyomó ereje miatt, egy idő óta tartani, az okosság parancsolá, s alig sikerűit Görgeynek őt arra bírni, hogy legalább addig mérsékelné tüzét, míg Aulich és Klapka a balszárnyon némi előnyben, a jobb szárnyon pedig Gáspár, Bagról Gödöllőre nyomulva, oldalban s hátban foghatja az ellenséget. Görgey ugyanis azon pillanatban, midőn Kókáról a sz.királyi erdőbe ért, azon túdósítást vette Gáspártól, hogy a császáriak a Galgapatak vonalát Bagnál, Aszódnál védelem nélkül feladták, s ő Bagót megszállván, Gödöllő felé fog nyo-