Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

30 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848- 0kt- tétlenségben nézik a haza egére tornyosodó vihart. E vád nem volt egészen alaptalan, s mentségül részben legalább csak az szolgálhatott, hogy a Pesten jelenlévő főpapok nagyobb része, nevezetesen : a herczegprimás és esztergomi érsek, Hám János, az egri érsek, Lonovics József, a szepesi püspök, Jekelfalusy Vincze s a csanádi püspök, Horváth Mihály, egyházi székeikben, melyekre a kineveztetést még júniusban nyerték, a pápa által mind eddig nem lévén megerősítve, megyéikben még nem is gyakorolhatták az egyházi hatóságot. Örömmel ragadták meg tehát az alkalmat a püspökök, mely tolok a közönyösség vádját eltávolíthatja. Hám János herczegprimás s a püspöki kar legtekintélyesebb tagja, a kitűnő tehetségei és széles tudományossága miatt nem csak az országban nagyra becsült, hanem 1848 előtt az udvarral s különösen a tanácsait több ízben kikért Metternich herczeggel is összeköttetésben állott egri érsek, Lonovics József, szívesen ajánlkoztak, személyesen felmenni Olmützbe az udvarhoz s utat törni a béke üdves művének. Ezen eszme Nyáry Pálnak s Perényi Zsigmond felsőházi alelnöknek, kik a honvédelmi bizottmány tagjai közöl legbuzgóbban óhajtják megkezdetni a békealkudozást, igen tetszett. Voltak azonban nem csak a honvédelmi bizottmány tagjai közöl többen, hanem a püspökök közöl is egy, a csanádi, kik úgy vélekedtek, hogy az érsekek e lépése a körülmények közt semmi eredményre sem fog vezetni, ha azok valami ténylegessel, mi az alkudozás megkezdésének alapjául szolgáljon, nem jelenthetnek meg az udvarnál. És e végre azt kívánták, hogy akár a honvédelmi bizottmány, akár maga az országgyűlés határozna valamit a viszály főkérdései felett, mire aztán az érsekek az udvarnál támaszkodhassanak s mi kiindulási pontúi szolgáljon működéseikben. A védelmi bizottmány azonban sem maga nem volt hajlandó Kossuth távollétében ilyféle tanácskozásba ereszkedni, sem a képviselőház elébe nem merte vinni a tárgyat, mely, mi-