Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Hatodik könyv: A márcziusi alkotmányirat s a nemzet válasza

Első fejezet. A tavaszi hadjárat Komárom felmentéséig. 411 kálati vonalon keresztül vezető kemény országutakat eléri, s 1849. Jiárcz. ö választhatja meg az ütközet terét. Windischgrátz a miatti aggodalmában, nehogy egy magyar sereg Losonczon keresztül Komárom felmentésére menjen s onnan hátába kerüljön, nemcsak Váczra és Losonczra küldött hadakat, hanem b. Hammerstein Galiczia új kormányzóját is felszólítá, küldene bár mi kevés hadat Kassa felé s aztán terjesztené azon álhírt, hogyannak háta mögött 20 ezernyi hadtest áll készen a betörésre. Csak márcz. 30-kán, midőn hirűl vette, hogy Beniczky mozgó csapata az Ipoly hídját Losoncz mellett elrontatá, kezd vala e tekintetben megnyugodni, s külde parancsokat Schlickhez és Jellasicshoz, hogy amaz Gödöllőről, hova pár nap előtt visszavonult, Hatvan felé erőszakolt szemlét tartson; emez pedig a maga hadtestével Kecskemétről, Kőrösről Czegléden át a vasút mentében Monor felé induljon, szükség esetében Sclilicknek segedelmet nyújtandó. Schlick e parancs szerint april l-jén indult 12 ezernyi hadtestével Hatvan felé. Jellasicsnak ugyanekkor Czeglédről kell vala felfelé útnak erednie. E közben az I., II. és Ill-dik hadtest márcz. 25-kén megérkezett Tiszafüredre, s Görgey hadtestének fedezése alatt, mely a Tárna vonalán állott, daczára a szakadatlan esőzésnek, mely az utakat a Tisza vidékén, kivált a poroszlói hidra vezető hosszú töltésen feneketlenekké tette, a következő napokon a Tiszán átkélvén, 28-kán már szinte a tarnavonal felé nyomúlt előre. Seregeink létszáma, e négy hadtest közt felosztva, 46 honvéd-zászlóaljat, két zászlóalj utászt, nyolcz század vadászt, tiz ezred huszárt, összesen 45 ezer gyalogot, 8100 lovast, 182 ágyút s egy röppentyű-üteget foglalt magában. A sereg általában jól vala fegyverkezve, sőt nagy része a tüzet is megszokta; és, mi tán még biztosabb kezessége volt a győzedelemnek, az egészet nagy harczvágy, győzni vagy halni kész hazaszeretet s önfeláldozási készség lelkesíté. A fővezér erre támaszkodva, bocsáta ki márcz. 27-kén tiszafüredi fő hadi szállásáról egy szózatot, melyben a seregnek