Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Negyedik fejezet. A debreezeni lielviszouyok. 389 harczra kelni, sem időszerűnek nem látott, sem átalában elég ísw. Manz bátorságot arra magában nem érzett: egyelőre inkább hallgatással akarta mellőzni e dolgot. Meghittebbjei előtt nem mulasztá el, s néha igen erélyesen kifejezni neheztelését a békepártra s megróni annak fondorkodásait; oly eszközökhöz azonban még sem nyúlt, melyek őt ez oldalról biztosíthatták volna. De ily eszközök alkalmazása, minő volt volna, például, a békepárt gyülekezeteinek eltiltása, jelenleg, midőn ellene kétségtelen bizonyítványokkal fellépni még aligha volt módjában, nem is lett volna tanácsos. Ily fellépés múlhatatlan úl heves harezot vont volna maga után közte s a képviselőháznak ugyan kisebbségben lévő, de mégis tekintélyes, egyátalában nem megvethető, érdes töredéke között. Most pedig a támadó munkálatok újból megkezdésének előestvéjén, semmire sem volt oly nagy szükség, mint a belbékére, az országgyűlésnek, kormánynak s a hadseregnek, ha nem is valóságos, legalább színleges egyetértésére. Egyébiránt egy oly lépést is forgatott ő ekkor már elméjében, melyet az első nagyobb győzedelem után megtenni szándékozott, s mely által mindezen békepárti fondorlatokat is egyszerre megszüntethetni remélte. Míg pedig e lépés megtételének ideje bekövetkeznék, egyelőre elégségesnek hitte a maga pártját, mely a többséget képezé, gondos vigyázatra inteni. E czélból mondá márcz. 25 én, mielőtt a táborba menne, ama némi tekintetbeu rejtélyes beszédet, melynek egész horderejét csak később értette meg a közönség. Bejelentvén távozását a táborba, engedelmet kért a képviselőháztól, egész nyiltszivűséggel s őszinteséggel szólani hozzá egy pár szót, előre is óvást tévén minden balmagyarázat ellen. „A tisztelt képviselőház, úgymond, rendelkezhetik a kor- Kossuth bemánynyal, változtathatja azt alakban és személyzetben, amint sz tetszik; hanem ameddig különösen velem méltóztatnak parancsolni, hogy részese legyek azon kormánynak, mely nem a képviselőházon kivül áll, de a háznak választmányát képeziaddig, őszintén megvallom a képviselőháznak, hogy én csak