Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
364 Ötödik kftnyv. Az ország védelme Debreczeiiből. 1849. Febr. seregével nagy csendben Alvinczre került, s az oda helyezett Bem átme- császári dandárt Gyula-Fehérvárra űzte. Rövid éji pihenés neteaKükni- u^n m&s nap korán reggel csatarendben vonúlt kereszlövölgybe. . . tűi az ellenséges had s Gyula-Fehérvár tátongó agyúi közt, emezekhez oly közel, hogy a bástyákról nehéz lövegekkel mindenesetre némi rendetlenséget lehetett volna okozni a járt utakban szűkölködő meredek hegyeken. Szerencsére, az ellenség, múlt napi veszteségei által leveretve, ezt tenni elmulasztá. És Bem, bár mondhatlan fáradsággal, — mert az ágyukat és társzekereket sok helytt honvédeinknek kellett keresztülvontatniok, minden háboríttatás nélkül még az nap Bervére, hol fáradt seregének egy napi nyugvást engedett, onnan pedig február 15-kén hadjárata czéljára, Medgyesre érkezett. De a nyert előny méltó volt a roppant erőfeszítésre : Bem ismét összeköttetésben állott Maros-Vásárhelylyel, munkálatai alapjával, honnan hadseregét mind újabb erősítvényekkel, mind lőszerrel bőségcsen elláthatta. Mert már a székelyek is teljes mozgásban voltak, midőn seregünk Medgyesre bevonult. Zsurmay, ki a Vilmos-huszárokkal, Kress-féle lovasokkal s néhány honvédszázaddal Vízakna mellett a dévai visszavonuláskor főseregünktől elmetszetett, a Medgyes táján barangoló Heydte császári őrnagy csapatait onnan kivervén, a székelyek levert hangulatát némileg fölemelte. Még inkább sikerűit ez Kiss Sándor alezredesnek, kit Bem Vízaknára indulta előtt a székely felkelés rendezése végett a székely huszárokkal és a 2-dik zászlóaljjal visszaküldött. Kiss, Gál Sándor, Csikszék új ezredesétől gyámolítva, oly sikerrel járt el a székely nép felvilágosításában, s oly erélyt fejtett ki a toborzásban, hogy midőn seregünk Medgyesre érkezett, ő már teljesen felkészülve állott Segesváron a Háromszék ellentállásában magát oly dicsőén kitűntetett 12-dik honvéd-, három új rendes, jól fegyverzett székely- s hét lándzsás-zászlóaljjal és hat ágyúval, melyeket szinte Medgyesre vezetett. A többi székelyek is, kiket a császáriak csábító ármányai a nemzeti ügy védelmétől