Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

3fiO ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenből. i849.Feiw A szebeniek valóban még az nap dél tájban utolérték seregünket, s miután kiállított csatárainkat pár óra múlva a városba beszorították, késő estig, de sikeretlenűl ágyúztak a városra. Más nap reggel az éjen át tetemesen megszaporodott ellenség a mieinket csaknem egészen körülfogta a városban. Kilencz óra tájban jelenteték Bemnek, hogy egy parlamentaire érkezett az ellenségtől: Bem azt felelte, hogy küldjék őt vissza. A parlamentaire lengyel, mondja a jelentő. „Annyival inkább, mondja Bem, olyan lengyellel nem beszélek, ki most osztrák szolgálatban van." Mind a mellett elejébe vezették a lengyel tisztet, ki őt, minthogy körűifogva volna, fegyverletételre szólította. Bem válasza röviden akként hangzott: „nem alkuszom", s ezzel őt kikísértette, meghagyván a körülállóknak, hogy csak akkor bocsáttassék szabadon, midőn a várost utócsapata is elhagyandja. Időközben Czecz szemlét tartván az ellenség ellen, jelenté Bemnek, hogy Puchnernek valóban egész serege a város előtt áll. A parancs tehát rögtön kiadatott, hogy hadunk Szászváros felé hátráljon. Fél órányira haladt ez, midőn az ellenség annak kitakarodását észrevette, s ekkor egész erejével vitánarugaszkodott. Seregünk szakadatlan ágyúzás közt hátrált, minden lépésnyi tért drágán engedve át az ellenségnek, egészen Benczenczig, melyet gróf Bethlen Gergely alezredes, ki e vészteljes napon a hátvédet vezénylé, hogy az üldözőket késleltesse, maga után felgyújtatott. A császáriak itt végre megszűntették az üldözést; s midőn maroknyi seregünk estenden Szászváros elébe érkezett, azon reménynyel kecsegteté magát, hogy napi fáradalmait kipihenheti a városban. Csalódás! mert csakhamar megdördültek az ágyuk; szász és oláh felkelt nép fogadta ott őket. Az éji szállást is szuronynyal kellett tehát megvenni; mi rövid ostrom után sikerűit is. Azonban már virradat előtt jött a jelentés, hogy a császáriak ismét utóiérték seregünket s a város alá közelednek. De ekkor már Keménytől is megérkezett a tudósítás, hogy maga