Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből
332 Ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenből. 1849. Febr. A magyar kormány egyebek közt a katonai gyarmat szerkezetének szolgasága alatt nyögött határőrvidékre is kiterjeszté a szabad alkotmányosság és szabad institutiók minden áldásait, melyekkel az ország többi részei birtak. Es mi állapotba jutott most, annyi ezernyi íiaik véráldozatáért e határőrvidék? „Sok dolog van a császári birodalom új alkotmányában — úgymond 15-dik számában a Napredak — mik fölött az emberiség és a nemzetek jajt kiáltandanak; de nagyobb igazságtalanság, mint a mi testvéreinkkel, a határőrökkel történt, abban még sem találtatik! Minden embernek, minden nemzetnek adatik abban legalább némi emberi jog, némi csekély szabadság. Csak a mi határőreink, a hősek e népe, vannak ezen (t. i. a márcz. 4-kei új) alkotmány által elkárhoztatva, maradniok mik valának, rabszolgák, zsoldosok, egy csoport nyomorultak! Csak nekik nem engedtetik élniök mint élnek más emberek; ők ismét határtalan önkény, a katonai vezénylet parancsai alá vannak vetve!"' De meggondolván, hogy még most sem volt volna késő kezet nyújtani a szabadságért küzdő magyaroknak a közös kényuralom ellen, egyátaljában nem lehet sajnálni a szerb népet. A nép, mely egy államban nem elégszik meg a terjedelmes alapon nyugvó közös szabadsággal, s a szabadság ellen a kényuralommal szövetkezik, hogy ettől független nemzeti létet nyerjen jutalmul, nem méltó a szabadságra. A szerb népben még most is, midőn már tapasztalni kezdték az ármányos császáriak Ígéreteinek csalárdságát, nagyobb volt a fajgyűlölet a magyarok ellen, kik velők mindenöket testvérileg megosztani készek voltak, mint a szabadság szeretete. Nem csak hogy kegyetlenül üldözték, kínozták, pusztították és öldökölték a magyar seregek által elhagyott vidéken lakó s idején ki nem vándorlóit magyarokat; hanem daczára annak, hogy már látni kezdték, mi sors várja őket, ha a magyar nemzet legyőzetik, még most is segéd kezet nyújtottak, bár kevesebb számmal és buzgalommal, mint előbb, az osztrák hatalomnak.
