Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

330 ötödik könyv. Az ország védelme Debreczenböl. Febr. szerb lobogók a tornyokról levétettek; a Rajasics által rendezett hatóságok feloszlattattak, s helyettök osztrák hadi hatóságok kezdenek működni; a különféle helyeken létező odborok szétüzettek s eltiltattak; a határőrvidéken a német nyelvvel együtt a régi katonai szerkezet és fegyelem helyreállíttatott. Hasztalan írta Rajasics, a megrémült szerbek által Ösztönöztetve, február vége felé, Windischgrátznek, hogy „ha a dolgok tovább is igy folynak, ő mindenről lemond, és arról nem állhat jót mit fog a szerb nemzet végezni." A válasz ilyféle felterjesztésekre az volt, hogy a herczeg egész Magyarországra, tehát a szerbek által lakott vidékekre nézve is, teljes hatalommal van, mint császári Alter-ego, felruházva, s rendeletei iránt feltétlen engedelmességet kiván. Ennek következtében az engedetlen helységek császári katonaság által lefegyvereztettek, s a Bács-Bánságban is ugyanazon rögtönitélő hadi bíróságok hirdettettek ki, melyeknek a megszállott egyéb vármegyék voltak alája vetve. Szóval, az osztrák kényuralom, a magyarok legyőzetésének biztos reményében, mielőtt az teljesülésbe ment volna, „a hü fegyvertársak" által lakott vidékekre is egyaránt kiterjesztetett, s a keserű csalódások ideje a szerbekre nézve is vajmi hamar bekövetkezett. „Ha mi Ausztria mellett küzdöttünk s még folyton küzdünk; — úgymond már február 19-kei számában a „Napredak" czimű szerb lap — de ama rendszer mellett küzdeni egyátaljában nem akartunk, melytől, mint látszik, semmi módon sem akar elállani. A dolgok azon meneténél azonban, melyet most követ, soha sem fogunk vele tisztába jönni. Mi küzdünk ugyan Ausztriáért; de háromszorta inkább küzdünk önmagunkért, s az ő önzése miatt nem szabad magunkat s jövendőnket feláldoznunk." „így bánnak velünk már most is, — mond ismét néhány nap múlva (14-dik számában) ugyanazon Napredak — midőn férfiaink még fegyverben állnak; így, midőn a vitéz Knicsanin hősies atyánkfiaival (a szerviánokkal) még köztünk van: mi vár reánk, ha majd ezen támaszt is elvesztettük, mi, mint látszik,