Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Harmadik fejezet. A bács-bánsági s erdélyi háború. 327 Debreczenbe, hol az oly boszúsággal fogadtatott, hogy a kép- 1849. Febr. viselő ház, a kormány indítványa következtében, mind azon tiszteket becsteleneknek nyilatkoztatta, kik hadi törvényszék előtt be nem bizonyítják hogy kötelességüknek híven megfeleltek. Eszék eleste után még csak Pétervárad maradt a szerb lázadás terén a magyarok birtokában, mely azonban, bár az ellenségtől szinte ostromzár alá vettetett, hű és erélyes parancsnokai által, mint alább elbeszélendjük, megtartatott a nemzetnek. Az ellenség hadi terve, mely azontúl, a szerbek seregeinek Az el'euség munkálataira nézve is, Windischgratz fő hadi szállásáról kül- alvidőken. detett úgy a temesváriaknak, mint a Suplikácz halála után vajdává nevezett Theodorovics tábornoknak, az alvidékre nézve körülbelül abból állott, hogy a szerbek a temesváriakkal kapcsolatban, Aradot az ostrom alól felmentvén, Szabadka és Szeged ellen intézzék támadásukat. Ugyanazon időben Jellasics hadtestének egy részével szinte Kecskemét felé indíttatott; végre febr. 5-kén még Nugent tábornok is rendeletet vőn, a Szegszárd táján táborozó hadosztályt Dietrich tábornok alatt a Duna balpartjára általtenni s Hajóson keresztül Félegyháza felé indítani. Mind ezen hadaknak feladata lőn, Szabadka és Szeged bevétele után, a Tiszán átkelni s Nagyvárad és Debreczen ellen folytatni munkálataikat, míg a császári fo hadsereg a Feltiszánál öszpontosúló hadaink ellen működendik. Azonban seregeinknek elébb végrehajtott öszpontosítása, mintsem azt Windischgratz egyelőre történhetőnek hitte, az ellenség e tervének nagy részét meghiúsította. A bán hadteste, mely már Kecskemétig hatolt, hasonlókép Dietrich hadosztálya is, más rendeltetést nyervén, útjokból visszahivattak, s így még csak a temesváriakkal együtt működő szerbektől kellett tartani Szegednek és Szabadkának. A szerb had a bánságban Theodorovics vezérlete alatt, A két részen számra mintegy 12 ezer, február elején részben Zsombolya alloh'u'10 és Nagy-Kikinda táján táborozott; részben Bácsban Sztanoje-