Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a főváros elveszte után. 289 küldé azok kiűzésére. Majd azonban megerősödve tértek isi9. rebr. vissza amazok, és viszont ó'k űzték ki zászlóaljunkat. Pöltenberg ezután még kétszer tőn kísérletet az erdő visszavételére; de miután Colloredo abba a maga egész dandárát bevezette volt, másod ízben pedig, miután a mieink már nyomni kezdték az ellenséget, ennek egy oszlopa az éj beálltakor Verpelét felől váratlanul a mieink oldalába esett: Pöltenberg az erdőt odahagyván, a Tornán is átkelt ésKerecsend felé vonult vissza. Balszárnyunkon Szekulics a kompolti erdőből, melyet megszállva tartott, lovasságával az ellenségnek szinte második harczsoráig nyomult előre, s már komolyan fenyegette Wyss dandárának jobbját, midőn ez merész huszárainkat végre kilencz ágyúval s egész lovasságával, nagy erőködés után az erdőbe megint visszanyomta. Ellene itt az ellenség szélső jobb szárnyáról Schwartzenberg osztálynok is intézett egy támadást, mely azonban erélyesen visszaveretett. Az ágyúzás, mely aztán itt is kifejlett, igen kevéssé háborgatá Szekulicsot, ki csak az éj beálltakor, s ekkor is önkényt húzódott vissza káli állásába. A fővonalon, Debrő és Kál közt már majdnem vége szakadt a harcznak s még csak az ágyúzás folyt, midőn Schlick is megkezdte a küzdelmet. O a megelőző napon személyesen átment Pétervásárról Windischgratzhez Gyöngyösre, s onnan az ütközet napján csak délben tért meg főhadiszállására. Egy órakor hadai már útban voltak Sirok felé, melyet a Verpelétnél álló DessewíFy hadosztályának csak egy gyönge csapata, négy gyalog s fél lovas század, négy háromfontos ágyúval tartott megszállva Idzikovski őrnagy vezénylete alatt. Nagy hiba volt a vezérlet részéről, e fontos helyet, honnan az ellenség harczvonalunk oldalába eshetett, csak ily gyönge erővel védeni. S nem is került nagy erőködésébe Schlicknek, midőn estenden Sírokhoz érkezett, onnan elűzni gyönge csapatunkat. O azonnal megrakta hadteste zömével a szorost, s miután Idzikovski Bakta felé hátrált, előhadait a verpeléti úton egészen Szent-Máriáig kitérj észté. Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 19