Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a főváros elveszte után. 267 kat, a kik merő hazafiságból léptek a közkatonák sorába, gyak- 1849. Jan. ran puszta szeszélyből raegbotoztatá; és midőn ezek egyike azt mondá, hogy inkább lőjék mint verjék meg, őt azonnal agyonlövette. Pestről való kiköltöztekor az ezredi zenészeket hátra hagyta; de utközben megint gyűjte össze zenészeket, s mindenütt, a hol csak negyvennyolcz óráig veszteglett, tánczvigalmakat készíttetett. Mind ezt ügyesen tudta ő, ha kellett, indokolni. Ha azt kérdezték tőle, miért e dühös szenvedélye, e mívelt ifjakat, kiknek egy komoly gáncs is elég volna, minden csekélységért botoztatni, azt válaszolá: „Nekem nem elég a lelkesedés, jó ez a harcz hevében, de ezen urakban az épen akkor hiányzik; nincs szükségem lelkesedett, de igen fegyelmezett legénységre, a hadvezér nem lelkesedés, hanem fegyelem által győz. A ki azt várja, hogy, mielőtt büntetném, bepörlöm, az mehet útjára." Ha pedig az iránt kérdeztetett, miért tette divatossá a kártyajátékot, akkor az volt válasza : „A tisztnek ne legyen sok gondja, azért jó, ha pénzét eljátsza; a ki pénzt gyűjt, az a jövőre számít s rószúl verekedik ; a kinek erszénye üres, az a harczban nem gondol kincseire." És ha kérdeztetek, nem tartja-e botrányosnak a vigalmakat, míg a haza pusztíttatik s az ártatlanok ezrei vérzenek el, azt válaszolá: „Nem járunk búcsút, nem vagyunk halotti kiséret, — minek a népet szomorú arczok által a háború iszonyaira emlékeztetni? — lássák, hogy vigak vagyunk, hogy nem tartjuk elvesztettnek a hazát; ily hangulatban aztán az ágyúdörgés nem halálharang, hanem örömlövöldözés. A szabadságharcz lehet kegyetlen, véres, pusztító, de szomorúnak nem szabad lennie." „Ily ügyesen tudá Görgey indokolni tetteit, és még sem lehetett hinni szavainak. Mert mind környezetében, mind saját egész lényében túlnyomólag nyilatkozott a gyűlölet minden ellen, a mi a kormányt s a nemzeti függetlenséget képviselte. Tábora hasonló volt egy kis szigethez, melyben önkényének s a cynikus orgiák egy nemének engedte át magát. Azon országrész sorsa pedig, mely táborhelyéül nem szol-