Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a főváros elveszte után. 267 kat, a kik merő hazafiságból léptek a közkatonák sorába, gyak- 1849. Jan. ran puszta szeszélyből raegbotoztatá; és midőn ezek egyike azt mondá, hogy inkább lőjék mint verjék meg, őt azonnal agyonlövette. Pestről való kiköltöztekor az ezredi zenészeket hátra hagyta; de utközben megint gyűjte össze zenészeket, s mindenütt, a hol csak negyvennyolcz óráig veszteglett, táncz­vigalmakat készíttetett. Mind ezt ügyesen tudta ő, ha kellett, indokolni. Ha azt kérdezték tőle, miért e dühös szenvedélye, e mívelt ifjakat, kiknek egy komoly gáncs is elég volna, min­den csekélységért botoztatni, azt válaszolá: „Nekem nem elég a lelkesedés, jó ez a harcz hevében, de ezen urakban az épen akkor hiányzik; nincs szükségem lelkesedett, de igen fegyelmezett legénységre, a hadvezér nem lelkesedés, hanem fegyelem által győz. A ki azt várja, hogy, mielőtt büntetném, bepörlöm, az mehet útjára." Ha pedig az iránt kérdeztetett, miért tette divatossá a kártyajátékot, akkor az volt válasza : „A tisztnek ne legyen sok gondja, azért jó, ha pénzét el­játsza; a ki pénzt gyűjt, az a jövőre számít s rószúl vereke­dik ; a kinek erszénye üres, az a harczban nem gondol kin­cseire." És ha kérdeztetek, nem tartja-e botrányosnak a vigalmakat, míg a haza pusztíttatik s az ártatlanok ezrei vér­zenek el, azt válaszolá: „Nem járunk búcsút, nem vagyunk halotti kiséret, — minek a népet szomorú arczok által a há­ború iszonyaira emlékeztetni? — lássák, hogy vigak vagyunk, hogy nem tartjuk elvesztettnek a hazát; ily hangulatban az­tán az ágyúdörgés nem halálharang, hanem örömlövöldözés. A szabadságharcz lehet kegyetlen, véres, pusztító, de szomo­rúnak nem szabad lennie." „Ily ügyesen tudá Görgey indokolni tetteit, és még sem lehetett hinni szavainak. Mert mind környezetében, mind sa­ját egész lényében túlnyomólag nyilatkozott a gyűlölet min­den ellen, a mi a kormányt s a nemzeti függetlenséget kép­viselte. Tábora hasonló volt egy kis szigethez, melyben önké­nyének s a cynikus orgiák egy nemének engedte át magát. Azon országrész sorsa pedig, mely táborhelyéül nem szol-

Next

/
Thumbnails
Contents