Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

262 Ötödik könyv. Az ország vtídelme Debreczenbó'l. i8á9. Jan. síttetett meg. Ezen alagút a hegy nyugoti oldaláról a keleti lejtőre vezetett; és miután az utat itt is járhatóvá tétette, jan. 24-ke éjjelén seregét, bár mondhatatlan erőfeszítéssel a hegyen át, szerencsésen Beszterczebányára vezette, az utakat háta mögött mindenütt lehetőleg elrontatván, az alagutat pedig lőpor segedelmével betemettetvén. A sereg ekként Beszterczebányán öszpontosítva, annál inkább képessé lett az ellenséget, ha volt volna is alkalma támadásra, visszautasítani, minthogy itt vele Beniczky mozgócsapata és a vidéken kiállított számos újoncz, összesen mintegy 4000 ember egyesűit. A feladat egy része tehát szerencsésen végre lőn hajtva; de hátra volt annak még egy tetemes része, mert Görgey itt azon újabb utasítást vette a hadügyminisztertől, hogy hadtestével lehetőleg sietve vonuljon Tokaj felé, hol Schlick a tiszavonalt és Debreczent fenyegeti. Hadmenet a Miután a hadtest eddigi mozdulatai által az ellenség naeGaranvöi-B gy00^ erejét a Tiszától messze tartóztatá, a hadjárat czélja el gyön. lévén érve, Görgeynek semmi ürügye sem lehetett többé, nyilvános engedetlenség nélkül hosszabban időznie a bányavárosokban, hol a szegény hegyi vidéken különben is terhére vált volna az élelmi szerekben nem bővelkedő lakosságnak. O tehát, bár nem örömest lépett vissza Kossuth hatásának körébe, végre mégis elhatározta magát engedelmeskedni a hadügyminiszter rendeletének. Miután az ellenségtől, mely Selmecz óta csak két dandárral s több napi járat távolságában követte őt, nem háborgattaték, menetét kényelmesen intézhette el. A vidék szegénysége miatt az élelmiszerekben hadtestét kétfelé osztá, melyek egyikét, név szerint Aulich és Kmety osztályait, Beszterczebányáról Rózsahegyen át a felső Vágvölgybe indítá, hogy azon keresztül haladjanak Szepesmegyébe; a két más hadosztályt Pillerés Guyon ezredesek alattaGaranvölgyében eresz té útnak, melyből aztán a Királyhegyen át szinte Szepesmegyébe lépjenek, amazokkal ott egyesülendők. A hadakat mind a két úton a szekereknek végetlen sora követte. A Garanvölgyön több száz szekér a tisztek podgyá-