Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Második fejezet. Hadi működések a főváros elveszte után. 257 fogja ő is igazolni a lengyel felkelésben szerzett hadvezéri 1849. Jan. hírnevét, mint igazolja azt akkori fegyvertársa Bem, az,oly fényesen megkezdett erdélyi hadjáratában, — azonnal kitűzte seregeink fó'vezérletére. Kineveztetése azonban egyelőre kettejük titka maradt; Kossuth azt, nehogy némely alvezéreink eleve is gyanítható érzékenységét idő előtt felébreszsze, csak akkorra akarta halasztani, midőn a négy hadtest, melyből a fősereg képezése terveztetett, tényleg öszpontosúlva leend. Ekkorra halasztatott közzététele a hadsereg egy újabb tagolásának is, melyet az új fővezér állása a seregben látszék szükségelni. De lássuk már, mitmiveltek addig is külön harcztéreiken, Görgey, Klapka és Perezel egymástól még független hadtestei. Görgey Arthur, a január 2-kán Pesten tartott haditanács Görgey feivimunkálati terve szerint, azon feladatot nyerte, hogy hadtesté- ő iata.^ vei, mely, miután abból néhány zászlóaljat a Tisza felé vonuló Perczelnek adott át, mintegy 16,000 emberből állott, — a Duna bal partján működjék, s ott addig foglalkodtassa az ellenséget, míg a Tisza mögött minden haderő öszpontosittatik Windischgratz ellen. Addig a körülmények szerint vagy Komáromot mentse fel az ostrom alól; vagy az ellenség egyes osztályait, névszerint a Lipótvárat ostromló Simunicsot, verje meg; vagy ha erre alkalma nem lenne s nagyobb ellenséges erőtől fenyegettetnék, mint a milyennek megfelelni képes; a felvidéken maradt kisebb nagyobb csapatokat, különösen Beniczky Lajos mozgóhadát s a kiállított újonczokat seregéhez kapcsolván, a bányavárosokon keresztül, hol ismét az arany-, ezüst- s más érczkészleteket kellend megmenteni, a Kárpátok alján csatlakozzék a tiszai hadakhoz. E nagy feladatot Görgey oly ügyességgel fejtette meg, hogy, bár nagyobb csatákat e hadjárat alatt nem vívott, mégis ezáltal alapította meg hadvezéri hírét és szerezte magának azon népszerűséget és fontosságot a hazában, melynél fogva Kossuth mellett azontúl ő lett a legkitűnőbb egyéniség, s az egyik sarkpont, mely körül forgott szabadságharczunk története. Horváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 17