Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Ötödik könyv: Az ország védelme Debreczenből

Első fejezet. A közügyek Windischgriltz bevonűltakor Budapestre. 243 hozzá ügyeink állásáról kérdést intézett: „ha Görgey nem áruló, azon esetben megelégedhetünk az ügyek állásával." „Görgey közel áll — irja ugyan ő Szemeréhez, január 19-én — közel áll az áruló névhez, ha már most is nem az." És, mi ezen állapot veszélyességét még inkább nevelte : Kossuthnak s a nemzet képviseletének még nem álla hatalmában, a gyanús vezért a seregtói elmozdítani. „Görgey seregével, véleményem szerint, úgy áll a dolog — irá ugyanahhoz január 24-én — hogy jó, bármi szolgálatot tesz. Gyökeres rendszabályok, minő például a vezérváltoztatás, ott katonai lázadást szülne. 0 maga mondja, ha nincs benne bizodalmunk, tegyük őt lehetetlenné; mert másként nem megy." Míg tehát alkalma lenne vele számolni, kénytelen volt őt tűrni s magát avval vigasztalni, hogy, „ha nem is egy az ügyök, de ellenségök közös; s ez ellen, — ha nem is a kormány által képviselt hazai ügy kedvéért, de saját kezére, küzdeni fog." Görgey, mint a jövő tanúsítá, valóban küzdött is a közös ellenség ellen; s midőn a kormánynyal megint összeköttetésbe lépett, egyedül avval menté ama nyilatkozványát, hogy kénytelen volt ily ellenséges hangon szólni a kormány iránt, különben a régi, félig osztrák szellemű, de egyébiránt jeles tisztek őt tömegesen elhagyták volna. Aki azonban tudta, mily erélylyel s bátorsággal tisztította meg ő a sereget Pozsonyban a rosz érzelmű tisztektől, ebben szintoly hiú mentséget látott, mint azon indokolásban, melyet meghittebbjei előtt később hallatott, hogy miután Kossuth s az országgyűlés Pestről elfutott, ő hitét vesztvén, hogy a kormány s országgyűlés még valahol összegyűljön, szükségesnek látta, magát a királyi sereg vezére gyanánt mutatni be, hogy legyen kivel léphessen alkudozásba az ellenséges vezér. Egy mélyebb pillantás azonban szenvedélyes jellemébe s későbbi tetteire kétségtelenné teszi, hogy e nyilatkozványra őt részint az elégületlenség önmagával, hogy az ellenséget ütközet nélkül eresztette be a fővárosba, részint az őt katonai dolgokban is vezetni akaró Kossuth elleni gyűlölete, mindenek felett pedig Kossuth s a