Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Első fejezet. A közhangulat. Békekisérlet. Hadi készületek. 11 ségben, magában az ikerfővárosban is ráczok, szlávok, sőt, 1848- 0ktbár kevés, németek is, kikről bizonyosan tudatott, hogy a nemzet nagy többségével egyet nem értenek, sőt inkább illyr, vagy pánszláv, vagy sárgafekete sympathiákat ápolnak. És lehet-e mégis csak egyetlen példát is felmutatni, hogy ezek a miatt háborgattattak volna? Hogy azonban a nemzet lázadást a maga kebelében büntetlenül nem tűrt, az igen természetes. De puszta véleményért, érzelmekért, bár mi ellenségesek voltak is azok, ha különben nyugton maradt, nem izgatott, a közbékét nem zavarta, csak oly biztosságban élt a törvények védelme alatt, mint a leghűvebb hazafi. Elő példa Budapesten, a nemzeti mozgalom középpontjában létező, s az iránt elégszer ellenszenvet tanúsított rácz és tót ajkú lakosság. Vagy abban mutatkozott-e tán terrorismus, hogy a lázadók seregében elfogott ezerek, egy puszta eskü letétele után, miszerint magokat az ország ellen többé nem harczolni kötelezték, tűzhelyeikhez szabadon hazabocsáttattak? Vagy tán abban, hogy az elfogott tisztek, puszta becsületszavokra, hogy meg nem szöknek, a szabadság kényelmeit csaknem korlátlanul élvezhették, rendes dijokat hiány nélkül megkapták? Vagy továbbá abban, hogy a sorezredek tisztei, bár talán született magyarok, ha velünk harczolni nem akartak, puszta jelentkezésökre bántatlanul elbocsáttattak, csak azon igéret kívántatván tőlük, hogy ellenünk sem fognak harczolni? Vagy végre abban lát talán valaki terrorismust, hogy a nemzet ellen nyilván fellázadt egyének birtoka, nehogy abból a lázadást segíthessék, lezároltatott, például a zágrábi püspöknek bánságban fekvő jószágai? Ha még ennyit sem tesz a kormány, önmaga nyújt vala a nemzet ellen fegyvert a lázadók kezébe. Voltak többen, kik a nemzeti törekvésekkel egyenes ellentétben lévén, az országon kivül tartózkodtak; a hírlapok ezek ellen számtalanszor gáncsolva keltek ki; jószágaik mindazáltal illetetlenül hagyattak; s a nemzetgyűlés megelégedett avval, hogy a reactioban tényleges részvétüket gátolja, s nem száműzetést, nem jószágelkobzást, hanem csak azt határozta