Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1849- Jan- sától sikert vártak, Kossuth maga még az elutazását megelőzött utolsó órákban is oly értelmű utasításokat adott a vezéreknek, hogy ha csak lehet, a fővárosból harcz nélkül ki ne vonuljanak. A vezérlet Ezen, mondhatni, közóhaitás teljesültét azonban több körüli viszonyok, akadályok gátolták. A szerencsétlen moóri ütközet óta Görgey és Perczel közt az egyetértést, ugyanazon czélra intézendő szíves közremunkálást remélni alig lehetett. Még kevesebbé volt volna pedig hajlandó bármelyikök is magát a másiknak alárendelni. Fővezért ennélfogva kettejök közöl maga a kormány sem tartá tanácsosnak kinevezni. Görgey katonai képzettségében nagyobb volt ugyan a kormány bizodalma, mint Perczelében; de ezen bizodalmat Görgey akkor még semmi fényesebb hadi tettel nem igazolta volt. Sőt még önmagában is hiányzani látszott az önbizodalom, vezéri tehetségeit illetőleg. Köztudomású dolog volt, hogy Görgey egykoron Csányi, országos biztosnak, kivel bizodalmas viszonyban állott, nyíltan megvallotta légyen : mikép arról ugyan már meg van győződve, hogy sereget létszeriteni tud; de a felett még kételkedik, vájjon képes leend-e ütközetet is rendezni s vezérelni. Ellenben Perczeit, bár Róth táborának elfogása s a murai csatázások sikere által magának a hadi pályán már tagadhatatlan érdemeket szerzett, csekély hadi készültsége miatt, melynél fogva mint katona és tábornok egyaránt újoncz vala, nem lehetett fővezérré kinevezni. A kormány e körülmények közt, mindjárt akkor, midőn a két hadosztály egyesülését megrendelte, Vetter tábornokot kínálta meg a fővezérlettel. Terjedt haditudománya, melyet a bánságban, a szerbek elleni hadjárat alkalmával több ízben taníisított, az alezredesi rangból, melyet elébb a cs. k. seregben elfoglalt, őt gyorsan tábornokká s a táborvezérkar főnökévé emelte. 0 azonban ily veszélyes perczekben nem volt hajlandó elvállalni az igen kétes sikerű feladatot. Ekként tehát sem fővezér a két seregben, sem ezek vezérei közt