Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
Ütődik fejezet. Windischgrátz fő- és mellélthadainak betörése. 207 élesztgetni kebelében, miszerint, ha a harcznak, bár az azt 1848- Decz folytató párt feláldozásával, véget vetnie sikerülne, az alkotmányos jogok egy részét mégis csak meg lehetne menteni. Kossuthot s vele a nemzetölő harcz legtüzesebb pártolóit egy perczig sem kételkedett önkovácsolta sorsukra hagyni, csak nemzetét menthesse meg a bizonyos haláltól. Miután még a legutolsó, Ferencz József által kibocsátott manifestumban is azt olvasá, miszerint .,egy vétkes pártfelekezet.... nyílt lázadást támasztott.... és ellenszegülésében .... folyvást megmarad, azon fájdalmas meggyó'zó'déshez vezérel bennünket, hogy Magyarország jóérzésű lakosainak nagy többsége, királya iránti öröklött hívségét nem képes tanúsítani, mieló'tt a pártütó'k zsarnoki nyomása alól a fegyver erejével ki nem szabadíttatik —": ő igazságos, nemes lelkülete szerint, még egyátalában nem hihette, hogy az udvar ezen kárhoztatott „pártfelekezet" vétke miatt az egész nemzetet büntesse, kivált ha egy más pártfelekezetnek sikerülne amazt megbuktatni, s a fegyveres erőt a béke helyreállításában gyámolítani. Es épen azért, nehogy az udvar, győzedelme esetére, mit bizonyosnak tartott, azon ürügy alatt, hogy a nemzetben egy párt sem merült fel szándékainak gyámolítására, feljogosítva higyje magát az egész nemzetet sújtania, ő elég bátorságot, sőt mondhatni, önfeláldozó honszerelmet érzett kebelében, még egy végső kísérletet tenni, Kossuth és pártja megbuktatására, s a harcznak mennél elébb bevégzésére. Mihelyt tehát seregeink visszavonulásának s a mOÓri Törekvései csatavesztésnek híre elterjedt, tudván hogy Kossuth oly indítványnyal szándékozik fellépni a képviselőház előtt, miszerint mind az maga, mind a kormány máshová tegye át székhelyét, pártfeleivel az Ullmann-házban, Kovács Lajos szállásán azonnal tanácskozmányt tartott. Batthyáninak két czélja volt e válságos perczben: egyik, miszerint a közeledő ellenséges vezérhez, ki teljes hatalommal volt felruházva, békealkudozás, vagy legalább fegyverszünet kieszközlése végett az országgyűlés kebeléből követség küldessék; másik: hogy az országKossuth megbuktatására.