Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Első fejezet. A közhangulat. Békekisérlet. Hadi készületek. 9 politikai jogok védelmének színe alatt minden neme a sze- is48. oitt. mélyes szabadságnak elnyomatik. Az önkényes uralkodásnak egész rendszere készül emelkedni és a személy s birtok minden biztosságát megsemmisíteni." És a nemzet csodálkozott, hogy találtatott magyar ember, ki a reactio ily féle gyártmányait a maga nyelvére lefordítani nem szégyenlé. Azonban ezen s hasonló vádak, melyekkel a hatalomra jutott, szerintük kis felekezetet illetik, nem is annyira az ország népe, mint az állapotainkat híven nem ismerő külföldre valának számítva; mert arról titkos kémeik által eléggé értesülhettek, miképen maga e nép öntapasztalásából tudja, hogy soha nagyobb személy- és vagyonbátorság, soha teljesebb személyszabadság és, mi figyelemre méltó a háborús körülmények közt, melyekben, mondhatni, semmi rendőrség sem létezett, — soha kevesebb rablás, orzás vagy bármi ilyféle bűntény, a lázadóktól menten maradt vidékeken, nem volt az országban, mint épen e korszakban. A lakosság nagy része tűzhelyeitől távol, a fellázadt ráczok, oláhok és * horvátok ellen állott fegyverben, s a majdnem egyedül nők, öregek és gyermekek védelmére bízott vagyon teljes biztosságban vala. Börtöneink soha, a legcsöndesebb béke idején sem voltak oly néptelenek, mint most. Még azon romlott erkölcsűekben is, kik előbb idegen vagyon után sóvárgának, elnémult a bűn ösztöne, s helyét a hazafiság erénye váltotta fel: rablókalandok helyett fegyvert fogva, harczmezőre siettek a haza ellenségei ellen. Hasonló állapotban volt nem csak a vidék, hanem maga a főváros is. Bár állandólag semmi katonaság sem szállásolt kebelében, s a közvagyon feletti szokásos őrállást is nemzetőrök végezték; bár a rendőri szolgák oly csekély számmal voltak, hogy a terjedelmes városnak felét is alig tarthatták őrszemmel: mégis a legnagyobb ritkaságok közé tartozott ez időben valamely orzás híre. Zavar pedig s zajlongás a népben egyátaljában nem támadt, kivéve talán azon elkeseredettségnek néha-néha hangosabb kitörését, melyet az udvari po-