Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Ötödik fejezet. Windischgratz fő- és mellékhadainak betörése. 205 minden oldalról fenyegetni kezdek háromszorta kevesebb hadainkat. A Walmoden vértesek az elébb győzedelmes huszárainkat visszanyomták, minek következtében az ezek háta mögött álló gyalogság is hátrálni kezde. Előretolt ütegeink egyike ekként a fedezettől megfosztatván, az ellenség hatalmába esett. A csata ezentúl nem sokáig tartott; az egyik szárny megfutamlása a sereg többi részeinek is jelűi szolgált a hátrálásra. Seregünk, az ellenségtől üldöztetvén, annyira szétveretett, hogy Perczel annak romjait csak másnap, Buda táján szedhette össze. Veszteségünk mintegy 400 halottból és sebesültből, hat ágyúból és ezer fogolyból állott. A moóri csatavesztés híre szörnyű ingerültséget, lehangoltságot és részben rettegést okozott a fővárosban. Magát Kossuthot is mély aggodalom szállotta meg. Meggyőződött, hogy e csatavesztés után Görgey már Buda alatt sem fogadja el az ütközetet; minek következtében a kormánynak és országgyűlésnek a fővárosból sietve ki kell vonulnia, ha a harczot folytatni s magát megadni nem akarja. Senki sem hitte ugyan, hogy a nemzet ügye annyira függne a főváros megtartásától, miszerint ha ez feladatnék, amaz is menthetetlenül veszve volna. Lehetetlen volt azonban nem érezni, hogy a főváros birtokában nagy erő fekszik; és nemcsak anyagi, amennyiben az a sereg felszerelésére legtöbb módot nyújthatott; hanem erkölcsi is, amennyiben kételkedni nem lehetett, hogy annak feladása még azok közöl is számos hazafit lehangoland, kik eddigelé lelkesedést tanúsítottak a szabadság ügye mellett. Ehhez járult, hogy a fővárossal együtt az egész dunántúli s dunavidéki országrész, s így az ország fele az ellenség hatalmába kerül. De voltak még egyéb fontos tekintetek is, melyeknél fogva igen sajnossá lett a főváros elvesztése. Mióta az ügyek inkább bonyolódtak, mióta a reactio az országot nyíltan megtámadta, a felsőház tagjai mindinkább gyérülének; s csaknem bizonyosnak lehete tartani, hogy a főrendek, tán egy-kettőt kivéve, a képviselőházat nem fogják követni új székhelyére.