Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Ötödik fejezet. Wiüdischgrátz fő- és raellékliadainak betörése. 201 sereg vezére. Perczeit, ki eddig a főseregtől függetlenül működött, a kormány most Görgey alá rendelte, azt várván mindeniktől, hogy a haza e veszélyes perczeiben egyedül annak szeretetétől lelkesedve s minden rangviszályt félretéve, közös tanácskozás és barátságos egyezés szerint működjenek. Görgey ugyan, eddigelé még nem árulta el annyira a maga nagyravágyó, maga felett, vagy maga mellett egy rangban senkit tűrni nem tudó s a mellett kárvágyó s bosszúálló, rejtélyes jellemét, hogy az ő részéről lehetett volna tartani egyenetlenségtől. Sőt még most közönségesen azon igénytelen, hazaíiúságtól lelkesült vezérnek tartatott, minőnek őt, nagy csalódásában, Kossuth ábrázolta a schwechati ütközet után, a képviselőház előtt. De annál inkább lehetett félni attól, hogy Perczel okozand bajt, ki arról már ismertebb volt, hogy jeles hazafiúi tulajdonaival nagy hevességet s azon hibát egyesíté személyében, hogy gyakran makacs, nézeteit másnak alárendelni, más parancsának engedelmeskedni, nem igen hajlandó. Most azonban a közvárakozással ellenkező történt. A heves, indulatos, másnak engedni nem szerető, de hazaszeretettől lelkesedett Perczel, meghatva a veszély nagyságától, kész volt magát alárendelni; minek következtében a Csányi által vett utasítás szerint intézte seregének mozdulatait. Még nagyobb aggodalom s elégedetlenség szállotta meg a fővárost, midőn híre érkezett, hogy Görgey Győrt is ütközet nélkül hagyta el. Már Kossuthnak hite s bizodalma is ingadozni kezdett benne, kit eddig oly nagyra becsült, hogy számos idősbeket mellőzve, reá bizta a sereg fővezérletét s becsületszavával állt érte jót a képviselőházban. „Édes Mórom, — így irt ő Perczelnek, midőn 29-ke éjjelén, Görgey folytonos visszavonulásáról hírt vett, — bizonyosan értesülve vagy már arról, amiről én nagy megütközéssel értesültem, hogy Görgey, . . visszavonult csata nélkül s levelében azt irja, hogy Bánhidára (Bicskétől két mértföldnyire) vonúlt! Tehát hat-hét mértföldet Bánhidáig, csata nélkül!! Mi lesz ebből?.. Én csak most kezdek lenni aggodalomban!" Görgeynek