Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Ötödik fejezet. Windiscbgiatz fő- és mellékbadainak betörése. 195 is egész vonalon megkezdte működését. A magyar sereg na- 1848- DeC7gyobb része a Duna jobb partján, e folyam s a Fertő tava közt a Köpcsény, Gáta, Újfalu, Parndorf és Nezsider vonalon vala felállítva: Pozsonynál, hol a hajóhíd lerontatott, csak egy kis osztály azon parancscsal hagyatván Aulich vezénylete alatt őrségül, hogy az ellenség előnyomulása esetében a Csallóközön Komáromba hátráljon. Görgey tekáfaz ellenség támadását megelőző éjjelen minden hadtestei parancsnokának meghagyta, hogy 16-kán korán reggel Ovárra hátráljanak, miszerint ott az egész sereg öszpontosíttatván, a győri sánczok közt foglaljon állomást. Ez kétségkívül a legjobb rendelet volt, melyet Görgey a maga helyzetében adhatott. Azonban, nem tudni muokból, pár óra múlva egy újabb rendelet oda módosította az előbb kiadott parancsot, hogy a sereg, állomásait megtartván, csak azon esetre vonuljon vissza Ovárra, ha túlnyomó erő által támadtatnék meg. A rendelet e megmásitására hihetőleg a kormány egy újabb leirata is befolyással volt, melyben Görgey sürgetőleg szólíttatott fel, hogy a határokat minden erejével védeni törekedjék. Más nap, decz. 16-kán reggel, tizenöt foknyi hidegben. A parndorfaz ellenség az egész vonalon megkezdte támadását. Az első csata"1 összecsapás Parndorfnál történt, hol három zászlóalj gyalogság s két osztály lovasság nyolcz ágyúval állott Zichy Lipót alezredes vezénylete alatt. Zichy, a vett parancs szerint, e csekély erővel is elfogadta az osztrák sereg egész I-ő hadtestének támadását; mely azonban az ellenség túlnyomó ereje következtében, rövid ágyúzás után a mieink visszavonulásával végződött. A válságos pillanatban a Waza-zászlóalj, osztrák szellemű tisztjeinek nagyobb részétől hűtlenül elhagyatván, megzavarodott, s rendetlen hátrálásában a Porosz-király-féle zászlóaljat is magával vonta. Az ellenség egész súlya tehát a 23-dik honvéd-zászlóaljra nehezedett, mely. vitéz parancsnoka, Kmety őrnagy alatt, a huszároktól is gyámolítva, kitartó ellentállással fedte a dandár visszavonulását. 13*