Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Ötödik fejezet. Windischgrátz fő- és mellékhadainak betörése. Bem, kinek]] a merézség és gyorsaság főtulajdonaihoz tartozott, nem sokáig pihenteté fáradt vitézeit Kolozsvárott. Miután Dézsre és Szamos-Újvárra helyőrségeket rendelt, Czecz alezredest egy osztálylyal Tordára küldötte, Tóth Ágoston alezredest Kolozsvár s vidéke hadi parancsnokává nevezte, s deczember 27-kéről Erdély népeihez békéltető kiáltványt intézett, melyben a multakért minden engedelmességre térőknek feledést, bocsánatot igér : — egy hadosztálylyal a JBesztercze felé menekült Jablonszki és Urbán után indula. Deczember 28-kán Bethlennél érte őket utói, hol azok a Szamos és Bethlen folyamok összefolyásánál igen kedvező helyzetben állították fel hadaikat. Bem más nap heves ágyútűzzel támadta meg őket, s miután ágyúikat négy órai tüzeléssel elnémította, gyalogságát a befagyott folyamon előrenyomván, szuronyszegezve űzte ki őket erős fekvésökből; mihelyt pedig hátrálni kezdének, huszárait küldé rohamra. A császáriak két osztályra szakadva, rendetlen futásnak eredtek, Urbán Naszód, Jablonszki Besztercze felé. De amazt Riczkó, emezt maga Bem ott is felkeresi. Az év utolsó napján mind a két városnál újra foly a harcz; de a császáriak már-képtelenek ellentállni honvédeink lelkesedésének : Besztercze Bemnek, Naszód Riczkónak még az napon hatalmába kerül. Naszódot, a reactio s néplázitás ármányainak fészkét, seregünk kifosztotta s részben fölégette. Urbán csak helyismeretének köszönheté, hogy mellékutakon megmenekülhetett s Jablonszkival a borgói szorosnál egyesülhetett. Itt még egy utolsó kétségbeesett ellentállásra rendezték hadaikat, mit a helyiség kis erőnek is könnyűvé tett. Bemnek azonban oda már lehetetlen volt nyomban követni az ellenséget : seregeink a folytonos menetben és harczban Kolozsvárról Beszterczéig annyira elfáradtak s a csikorgó hidegtől is annyira elgémberedének, hogy a kinyugvás sokakra nézve életkérdéssé lőn. Ott tehát, különben is lőszert várván, két napig nyugvást engedett hadának.