Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik fejezet. A trónváltozás. 167 az egész monarchiával egyenes alapja az osztrák monarchia boldogulásának; s következőleg, hogy ezen egyesülésnek lényeges befolyása van Közép-Európa azon politikájának fentartására, mely a státusok súlyegyenét biztosítja, e politika főtényezője nem lévén más, mint egy nagy és hatalmas Ausztria. „Ezen belső egyesség volt, nagy fontossága miatt, századok óta az osztrák kormány irányának czélja; de annak valósítása mind addig lehetetlen maradt, míg Magyarország alkotmányos kiváltságokkal birt, a monarchia többi részei pedig kényuralmilag kormányoztattak . . . „Ezen különböző formák, melyek a monarchia valóságos egységével folytonosan ellentétben valának, jelenleg teljesen megváltoztak; mert az osztrák monarchia absolut kormánya alkotmányossá változott, és a magyar alkotmány megszűnt létezni, miután nem csak a magyar aristokratia fő- és sarkalatos kiváltságai, minők a kizárólagos hivatal- és birtokképesség, had- és adómentesség stb., eltörültettek; hanem Magyarország alkotmányának nyolcz száz éves palládiuma is, a vármegyék autonómiája, megsemmíttetett az utolsó pozsonyi diéta által, mely egy külön, a monarchia kormányától teljesen elválasztott minisztériumot erőszakolt ki, melylyel a vármegyék municipalis szabadságainak fennállása megférhetetlen . . A mi a magyar alkotmányból a királyra s monarchiára nézve fenmaradt, az megrontatott a Kossuth-Batthyáni-miniszterium és a pesti diéta által, mely félig rosz szándékú, félig terrorizált vala. A magyaroknak a pragmatica sanctio által engedett jogok*) utolsó nyoma is eltörültetett a nemes Lamberg gróf *) Méltán lehet kérdezni: melyek azok a jogok, melyeket a magyaroknak engedett a pragmatica sanctio? A magyar nemzet mindig úgy volt meggyőződve, hogy a pragmatica sanctio megalkotásakor, nem neki engedtettek jogok, hanem ő engedett a maga ősi jogaiból egyet, azt, mely a királyválasztásra vonatkozik; többi jogait magának továbbra is fentartván. így érté ezt az udvar is III. Károly és Mária-Terézia alatt. Csak így lehet helyesen magyarázni magát a pragmatica sanctio törvényét is.