Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik fejezel. A trónváltozás. 161 meggyőződést ébresztették fel kebelünkben, hogy népeink IMS. Decz. boldogságán szivünk óhajtása szerint munkálni immár nem áll tehetségünkben és ennek folytában érett és komoly megfontolás után azon változhatlan és szilárd elhatározásunkat szülték, melyet ezennel minden alattvalóinknak tudtul adni és ünnepélyesen kinyilatkoztatni akarunk, miszerint császári és királyi koronáinkat s hatalmunkat letegyük és uralkodói székünkről leszálljunk. „Miután pedig továbbá, szeretett testvéröcsénk, fenséges cs. ausztriai fő- és magyar királyi herczegFerencz-Károly, ki folytonosan hív gyámolítónk volt fáradozásainkban, hasonló meggyőződés által vezéreltetve, a maga részéről azon jogáról, mely őt, egyenes maradékunk nem létezvén, úgy mint természetes és törvényes örökösünket, a pragmatica sanctio által szabályozott és az ország alkotmánya és törvényei által elfogadott, elismert és megállapított örökösödésnek rendjéhez képest, illetné, saját ösztönéből egyszersmind örökre lemondott, és ekkép a korona és a vele összekötött minden jog, hatalom és méltóság szeretett testvéröcsénk elsőszülött férfimagzatjára, a mi szeretett unokaöcsénk, fenséges császári ausztriai főherczeg és magyar királyi herczeg FerenczJózsefre, minden birodalmainkban alkotmányosan és törvényesen, tettlegesen és valóságosan általszállott : — ezt minden népeink s alattvalóinknak ezennel azon hozzátétellel adjuk tudomására és nyilatkoztatjuk ki, miszerint az ezekről fogalmazott ünnepélyes oklevelet, Általunk, említett szeretett testvéröcsénk és házunk több fenséges tagjai által aláírva és cs. k. pecsétünkkel megerősítve, udvari és álladalmi titkos levéltárunkba letétetni parancsoltuk. „Egyszersmind minden alattvalóinkat közönségesen, különösen pedig minden rendű hivatalnokainkat, tisztviselőinket, szolgáinkat a nekünk lekötött eskü és azon hódolat és engedelmesség kötelessége alól, melylyel miirántunk, mint törvényes és öröklött Királyuk és Uruk iránt köteleztetve valának, ezennel örökre feloldozzuk és úgy minden jogainHorváth M. A függetlenségi harcz tört. II. 11