Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
Haimadik fejezet. A háború Erdélyben Kolozsvár elvesztéig. 145 helységet porrá égették, verte szét; utóbb számos helységet 1848- Novlefegyverzett, harangjaikat, a lázítás egyik fó'eszközét, leszedte s Nagy-Bányára vitette, a főbujtógátokat elfogván, hadi törvényszék elébe állította, kik közöl aztán többen kötél által végeztettek ki. így vonult át a sereg egész Dézsig, hol Urbán több ezer- Katona Miknyi rendes katonával s felkelőkkel táborozott. A mieink kö- ^Dé^*8* zeledtére Urbán némi csatározások után a városból kivonult, minek következtében hadaink november 21-kén ellentállás nélkül szállották meg azt. Negyednapig volt már itt a magyar tábor, midó'n 25-kén reggel dobok pergése jelenté az ellenség közeledtét. Táborunk az elmúlt napokban tetemes erővel szaporodott, miszerint az e napon 28 század szatmári nemzetőrből, két század ugyan szatmári önkénytesekből, egy század ugocsai, ugyanannyi szabolcsi önkénytes gyalogból, 140 Vilmos-huszárból, két század lovas önkénytesekből, a körülbelül 80 főnyi bécsi légióból s 17 ágyúból, összesen mintegy 5000 főből állott. De a nemzetőrséget a husz napi tábori szolgálat, nélkülözés és sanyarúság már nagyon lehangolta. Ehhez járult Katona Miklósnak teljes képtelensége a vezérletre; és e két ok összehatásából eredt, hogy seregünk egy része, mely a szamos-újvári úton volt felállítva, ágyúink három lövése után megfutamlott. Katona Miklós erre a sereg többi, még harczolni sem kezdett, sőt ellenséget sem látott részeinek is viszszavonulásra adott parancsot; minek következtében az egész tábor vezéri parancsszóra futásnak eredt, meg sem állván Nagy-Bányáig. Katona Miklóst sokan árulásról vádolták; az önkénytesek kijelentették, hogy vezénylete alatt fegyvert többé nem fognak. A haditörvényszék előtt, mely utóbb Katona magaviseletét megvizsgálta, kitűnt, hogy nem árulás, hanem fejvesztettség és átalában a vezérletre teljes képtelensége, volt az ő hibája, melynek érzetében a vezényletet, mielőtt az tőle elvétetett volna, önkényt le is tette. Ezen, vezérre és hadra gyalázatot hozott megfutamlás utolsó jelenet volt az erdélyi háborúnak első korszakában; H orváth M. A függetlenségi harcz tőrt. II. 10