Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1848. okt. Mátyás-huszárral egyesülvén, október 23-kán Nagylak és Vajdaszeg közt, egy, körülbelül hatezer főből álló oláh tábort támadott meg. A szám aránytalanságát részünkről ritka vitézség pótolta. Gróf Bethlen Gergely, a Mátyáshuszárok századosa, báró Bánffy János, a gyaloghonvédek századosa és Csutak [főhadnagy oly ügyesen vezényelték vitézeiket, hogy a nagy számú oláhság teljesen szétveretett, s a messzeüldözött futamlók közöl több százan leölettek. A kis had másnap Nagy-Enyedre vonúlt, a Csombord felett és Maros-Sz.-Király mellett, Janku és Axente alatt két csapatban táborozó oláhok megfenyitésére, kik Enyedet több nap óta fenyegetésekkel s lövöldözésekkel háborgaták. Okt. 25-kén a Maroson még hajnal előtt átkelvén, a reggeli ködtől fedve, észrevétlenül az oláhok tanyái előtt termett. A meglepett oláhok rövid ellentállás után az erdőkbe és szőlőkbe futottak, mintegy 150 halottat hagyván magok után. A ™ 01 Enyed ekként a háborgatóktól megmentetvén, Bánffy János, egy csapat nemzetőrrel erősítvén seregét, október 28-kán a Gyulafehérvár és Balázsfalva között táborozó nagy oláh tömeget, mely egy héttel elébb Fehérvárost a várbeli katonaság szemeláttára gyújtotta fel s rabolta ki, szándékozott megtámadni. Az^ellenség a köd daczára is értesült kémei által, seregünk jöttéről s azt a Krakkó melletti sánczokban és szőlőhegyeken készen várta. A mieink eddigi tapasztalataikból meggyőződvén, hogy az oláhokat, bármi nagy tömegben vannak is, az első, bátor megrohanás hozza rendesen zavarba, az előőrsök rövid tüzelése után rohamot intéztek a lázadókra. A siker igazolta a munkálat helyességét: az oláhok, honvédeink szuronyai s huszáraink kardcsapásai által megzavarodva, sánczaikat s a szőlőhegyeket némi veszteség után hamar odahagyták s rendetlen futásnak eredve, az erdőkben kerestek menedéket. A foglyok közt találtatott egy pap és egy tanitó, kik mind a ketten lóhátról vezéreltek. Kis hadunk a futamlókat az erdőkbe nem követhetvén, Enyed felé fordult vissza. Az ellenség most újra nekibáto-