Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)
Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig
Második fejezet. A bács-bánsági háború hadaink kivonultáig. 117 gek elhárítása körül forgott, melyek a kivonulás nyomában a 1849- Janmagyar íöldnépet elborították. Miután pedig e hadkivonúlás, melyet Kossuth, katonai szempontból tekintve, igen helyesen, már október óta tervezett, végre is múlhatlanná vált : a kormánynak egyik legsürgetőbb feladatává lett, a védetlenül hagyott magyar nép megmentéséről gondoskodnia. Ezt Kossuth mintegy lehetetlen dolognak tekinti levelében; mások azonban ezt már akkor is kivihetőnek látták. S ha egyebek közt Vukovics emiitett tanácsai elfogadtatnak, a nép félannyi nyomort sem szenvedend vala és számos nyomorúltan elveszettek élete mentetik meg. Való, a temesvári hadi kormányt a nép védelmére felszólító lépés talán ártott volna a kormány népszerűségének s ellenkezett büszkeségével; de ezeknél a nép java minden esetre fontosabb érdek volt. így szakadt vége az 1848-ki aprilban a kikindai lázadással kezdődött szerb felkelés elnyomására intézett háborúnak, melyet az oktalan és czélszerűtlen őrvonali rendszer, minél fogva hadaink Futaktól és Újvidéktől kezdve, O-Kéren, Verbászon, Becsén, Becskereken és Verseczen keresztül, egész Fehértemplomig, mintegy negyven mértföldnyi vonal hosszában szétforgácsoltattak, — egyes győzedelmeink daczára is megfosztott sükerétől. Bács és bánság, magosabb és sürgetőbb országos érdek miatt, seregeinktől elhagyatván, a szerbek és császáriak által foglaltatott el s egy ideig háborítás nélkül biratott. Néhány hét múlva azonban, mint alább látandjuk, mind Bácsban, mind a bánságban újabban megkezdődött a háború; de ez lényegesen különbözött a januárban bevégzetttől. A háború, mely eddig folyt, lázadás elnyomására, vagy legalább terjedésének meggátlására volt intézve, s természeténél fogva inkább védőnek mint támadónak nevezhető. Az 1849-ki háború ellenben, mely Perczel, Bem és Vetter hadjáratait foglalta magában, egy az ellenség kezébe került tartomány visszafoglalásáért vívatott, s ennél fogva lényegesen támadó jelleggel bir, s így az a bevégzettől mind czélban, mind természetében különböző.