Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 2. kötet (1871)

Negyedik könyv: A dynasztia nyilt háborúja az ország ellen s ennek önvédelme Budapest megszállásáig

108 Negyedik könyv. A háború kezdete Budapest megszálltáig. 1849. Jan. A bánsági sereg azontúl semmi újabb hadi tettet nem vitt végbe. Egy ideig nyugalomra volt szüksége; majd a sereg felvonultát megrendelő kormányintézkedés foglalta el k kedélyeket. E hír a bánsági hazafiúi közönséget rémülésbe ejtette. Annyi véráldozat, annyi szép diadal után, a haza legtermékenyebb vidékét oda hagyni, s a nép azon részét, mely a maga sorsát a haza ügyével összekötötte, az ellenség boszújának védetlenül tenni ki, elviselhetlenül kínos gondolat volt minden hazafinak. De a kormány nem cselekedhetett máskép : Windischgrátz már a haza szivében volt, s ennek létele forogván kérdésben, a magyar had összpontosítását nem lehetett halasztani, s ha bár egyes részek elvéreznének is, a főérdeknek minden mást alá kellett rendelni. Vukovics kormánybiztos, mihelyt a kormány e szándokáról értesült, a bánsági magyar nép személy- és vagyonbiztosságáról hazafiúi buzgalommal gondoskodva, azt tanácslá, hogy a fővezér a temesvári hadi kormánynyal egyezkedésbe bocsátkozzék s a kivonúlás feltételéül a magyar és német hazafiúi érzelmű községeknek ótalmat szerezzen; ha pedig az kieszközölhető nem volna, akkor azon községek oda utasíttassanak, hogy a temesvári hadi kormánynak még seregünk kivonúlta előtt hódoljanak s tőle magok kérjenek oltalmat a szerbek és oláhok boszúvágya ellen, épen úgy, mint a fegyverben nem álló földnépe ideiglenesen világszerte meghódolni szokott az ellenségnek. Es csak is e módon valának a virágzó magyar községek azon borzasztó romlástól megmenthetők, mely őket a sereg kivonúlta után fenyegette. De ezen eszme nagyon népszerűtlen volt azon hazafiasnak kikiáltott gondolat ellenében, miszerint a magyar haddal a magyar nép is költözzék ki a Bánságból. Szerencsétlenségre, az eszme, daczára annak, hogy a tél egyike volt a legridegebbeknek, midőn még hadsereget is vajmi nehéz volt messzebb útra szállítani, kivihetőnek tekintetett s a községekbe is mindinkább befészkelte magát. Vukovics ezt megakadályozni szándékozván, jan. 6-kán Pestre indult, de már Szegeden értesült a leverő esetről,