Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)
Első könyv: Az átalakúlás válságai
NEGYEDIK FEJEZET. Viszonyok a bécsi minisztériummal. Ama négy fő feladat közöl, melyek új kormányunk előtt álltak, s melyeknek szerencsés megoldásától mondók függeni átalakulásunk csöndes lefolyását és sükerűltét, a belszervezésnél és Erdély visszakeblezésénél, még sokkal súlyosabb volt a másik kettő: az Ausztria és Magyarország közti viszonyok rendezése, s az országban és kapcsolt részeiben lakó szláv nemzetiségek, szerbek és horvátok közt támadt félreértések kiegyenlítése, s a már kezdettől fogva keletkezett viszályok lecsillapítása. Hogy mind a két nagy feladat szerencsésen megoldassák, a dynasztia részéről főleg őszinteségre s jóakaratú közremunkálásra —, minisztériumunkéról pedig nagy politikai eszélyre, mérsékeltségre s egyszersmind erélyre volt volna múlhatatlan szükség. De, fájdalom, e kellékek mind a két részről hiányzottak. A dynasztiában nem volt őszinteség. A reactio Bécsben A dyuasztia ugyanazon pillanatban kezdte meg alattomos működését, melyben a nemzet régi reformtörekvéseinek diadalát ünnepié. A reactio tűzhelyét a dynasztia néhány tagjainak s a megbukott bureaukratiának hozzájok szegődött köre képzé, kik a trón háta mögött, visszaélve a fejedelem értelemgyöngeségével, haladék nélkül két fő irányban kezdék fonni ármányaik hálózatát. Ezen irányok egyike a magyar minisztériumnak a bécsi kormánynyal való viszonyaiban, másika az ország-