Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

56 Első könyv Az átalakulás válságai. 1848. Május. Cipariu, Maim, Popassu, Belecescu és Brán birt legtöbb befolyással. Okiratok s hiteles tanúságok híjában nem vagyok képes nyomról nyomra elbeszélni a gyűlés alatt történteket; annyi bizonyos, hogy a gyűlés határozatai azokat csak egyrészben s hiányosan tüntetik elő. Ugy látszik, a vezérek még sem önmagokban, sem egymással nem voltak tisztában a teendők iránt; s még a körülmények is fejletlenebbek voltak, mintsem hogy titkosabb czéljaikat nyíltan kimondani idején látták volna. Abban mindnyájan megegyeztek hogy, mint emiitők, nemzetök számára mindenek előtt törvényes elismertetést s municipalis önállást eszközöljenek, a nemzetiségi érzelmeket a nép keblében fölébreszszék, kedélyét a történendő nagy dolgok várására s összetartására, magok iránt bizodalomra ébreszszék. De ezen kivül külön czélok is lebegtek az egyes felekezetek előtt. Némelyek, úgy látszik, Saguna szorosabb köre, oda is munkálkodának, hogy a két egyház közt megoszlott oláh nép vallási tekintetben egyesüljön, s miután a ritus, a szertartások, a két felekezetben egyezők, a hittan különbsége is szűnjék meg köztök választó falat képezni. Egy más felekezet, a forrongó Oláhországból is kapván lökést, egy nagy Daco-Romania ábrándképeit lebegteté szeme előtt, s az uniót leszavaztatni, a népet a magyarok ellen gyűlöletre ingerelni, a császár iránti ragaszkodást pedig egyelőre öregbíteni tÖrekedék. A vezérek tekintélyét, hatását nem kevéssé nevelte a tudatlan tömegben a katonaság magaviselete, melyből mindenki meggyőződhetett, hogy a fő hadi kormány már is egyetértésben van e népmozgalom vezéreivel. A kiküldött katonaság ugyanis nemcsak hogy alá nem rendelte magát a kormányszéki bizottmánynak; hanem úgy viselte magát, miszerint a népben azon hiedelemnek kell vala ébredni, hogy a fegyveres erő nem annyira a kihágások korlátolására, mint az ünnepély emelésére, s ha szükség, a nép védelmére van rendelve; mely hiedelemben a népet megerősíteni nem is mulaszták el a buj-