Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

54 Első könyv. Az átalakulás válságai. 1848. Május, hogy ő rabló társulatokkal állott összeköttetésben; azoknak titkos fővezére s orgazdája volt. Egyebek közt bizonyos tény gyanánt beszélik vala, hogy némi elorzott drágakövek egy alkalommal nejének ékszerei közt ismertettek fel. Egy ily súlyos gyanúval terhelt egyén csak a megbukott bureaukratia kormányrendszere alatt viselhetett mintegy tizenöt évig oly kitűnő hivatalt, mint a főispánság. A bűneire vonatkozó hírek néha oly hangosakká, az ellene táplált gyanú oly súlyossá lőn, hogy daczára a hatalmas pártfogásnak, melyet kanczellár-bátyjában az udvarnál bírt, ellene egy párszor valóban vizsgálat rendeltetett. De az eszes ember, ha igaz volt is, a miről vádoltaték, ügyesen intézte dolgait. A megyei tiszti kar, melyet hosszii hivatalkodása alatt a törvényes tisztújítást mellőzve, helyettesítés utján, önkénye szerint töltött vala be, részint szolgáiból, részint, a szárnyaló hír szerint, czinkosaiból állott. A vizsgálatnak soha sem lett semmi eredménye. Történt az is, hogy a kiküldött biztos valamely véletlen baleset következtében meghalt; mások, kik vele érintkezésbe jöttek, csodálatosan eltűntek. Egy építkezése alkalmával híre futott, hogy egy holttetem befalazva találtatott az épületben. De a gyilkosság vádját az ügyes embernek akkor is sikerült magától elhárítani. Bár mindenki gyanakodott, a tényt bebizonyítani senki sem tudván, félt ellene fellépni. Ezen férfiú, családjának eredetére nézve oláh volt ugyan; de származását elébb megtagadván, mint nemes, magát magyarnak vallotta. Most azonban a balázsfalvi gyűlésen, hogy az unió ellen annál sikeresebben izgathasson, magát Nopcsa Vaszilikának nevezte s fennen oláhnak hirdeté. Az oláh nép mindazáltal, a nagyúri renegát iránt, kinek zsarlásai ellen nem rég méltán panaszkodhaték, nem viseltetett bizodalommal.*) *) Haza tértem után a számüzöttségből a súlyosan gyanúsított férfiú jeles fia, b Nopcsa Ferencz által felkerestetvén, arra kérettem, hogy munkám egy újabb kiadásában az alább következő iratot is közölném. Én e kérelemnek annál örömestebb helyt arlok, mivel őszintén óhajtanám, hogy az oly súlyosan gyanúsított férfiú tisztára mosathassék. Midőn