Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

3G Első könyv. Az átalakúlás válságai. alkottak, magok is absolut elvből származván, a püspökök önkényének szintúgy a fegyelemben mint a lelkészek alkalmazásában széles tért nyitottak. A segédlelkészek s administratorok ez ellen épen semmi —, a rendes lelkészek pedig csak azon egy canon által voltak némikép biztositva, mely szerint a plébániát törvényes ok nélkül elvenni senkitől sem lehetett. A püspök, részint mint kegyúr, a püspöki javak községeiben, részint mint megyei főnök, a külön kegyurakkal nem biró helységekben igen sok plébániára nézve s egészen kénye szerint gyakorlá az adományozási jogot. A segédlelkészeket pedig, kik gyakran csak 15—20 évi szolgálat után nyertek plébániát, nemcsak önkénye szerint helyezte el, hanem a szerint küldözgeté is más és más községbe a nélkül, hogy legkevesbbé is gondolt volna arra, akarja-e az egyén változtatni szolgálati helyét, lesz-e kedve ott, hova küldetett, szolgálni s megférend-e azon község lelkészével? Gyakran történt ennélfogva, hogy oly egyéneknek kellett egy plébánián együtt élni, egy pályán működni, kik, a község erkölcsi javának kárára, egymással meg nem egyeztek. Még számosabb volt a panasz az alclerus anyagi ellátása miatt. A plébánusok nagyobb része tűrhetőleg megélhetett ugyan javadalmából; a segédlelkészek azonban, kiknek évi díja némely megyében csak 40, sőt 24 p. ftot tett, s kik élelmöket a plébánusoktól nyerték, ezek önkényének s gyakran méltatlan bánásának az élet első szükségeire nézve is ki voltak téve. Szóval, olynemű volt az alsó papság állapota, minőt míveltebb emberek, kiknek osztályába mégis e papság nagyobb része tartozott, hosszabb időre bármi hivatásban méltán elviselhetlennek érezhetnek; a papi hivatásban tehát, melynek sikeres betöltésétől függ az alsó néposztály erkölcsi állapota, de melynek sikerdús betöltése főleg nyugodt, megelégedett s derült kedélyt igényel, behunyt szemmel nézni többé nem lehetett. A pap, miután ifjúsága legszebb éveit a seminariumban, a szabad akarat minden gyakorlatát meggátoló,