Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)
Első könyv: Az átalakúlás válságai
20 Első köuyv. Az átalakulás válságai. APril- tanácskozási joggal és határozó szavazattal volt a törvény által felruházva. Közgyűlés a polgármester elnöklete alatt havonként legalább egyszer vala tartandó. Hasonlókép szerveztetett azon népesebb mezó'városok igazgatása, melyek eddigelé a megyei tisztviselők hatósága alatt álltak, most azonban rendezett tanácsot nyervén, mind tiszti karukat, mind képviselőik testületét önmagok választák meg. Mind ezen rendezett tanácscsal ellátott városok tiszti kara s közgyűlése egyenes összeköttetésben állott az illető minisztériummal; ettől vette a rendeleteket, ehhez folyamodott s tett előterjesztést a maga hatáskörét meghaladó ügyekben. A rendezett tanácscsal nem biró, kisebb mezővárosok s más községek egyébiránt szinte a lakosságtól választott birái s más hivatalnokai ezentúl is a megyei alispánok és más tisztviselők hatósága alatt álltak. A közigazgatás ezen legszükségesebb eszközeinek rendezésén kivül mindjárt egyebekre is kiterjeszté figyelmét a minisztérium, mik által az országnak eddigelé sokfélekép elhanyagolt jólléte haladásnak indíttatnék. E végett a külön minisztériumok által codifikáló bizottmányok, statistikai, telekkönyvi hivatalok stb. alkottattak; a földbirtokosok érdekében alapítandó hitelbank, az ipar s kereskedelem emelését eszközlendő kereskedelmi kamarák felállítására intézkedések tétettek. Az ország ezen összes erkölcsi s anyagi közügyeinek s érdekeinek rendezése, kifejtése s emelése hasonlíthatlanúl több gondot igényelt a minisztériumtól, mint a kormánygépezet szervezése; mert egy ágazata sem volt az ország akár anyagi, akár szellemi s erkölcsi érdekeinek, melyet csak a mérsékelt igényeket is kielégíthető állapotban talált volna a minisztérium. Azon hosszú harcz alatt, melyet országgyűlésein a nemzet a maga százados jogainak megőrzéséért, vagy annak, mit a törvénytelen kényuralom elfoglalt, visszaszerzéséért vívott, mind eddig kevés történt az ország jóllétének s míveltségének kifejtésére. Egészen stationarius nem maradt ugyan semmiben az ország; sőt, meg kell vallani, az emberi
