Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Második könyv: A szerb lázadás és a horvát pártütés tényleges kitörése

Harmadik fejezet. A pesti országgyűlés. 353 kétségbevonhatlan jogon alapuló kivánatát törvénynyé ne 184 szentesítse. Több. napig elég higgadtsággal ugyan, de élénken folyt a vita a pártok közt melyek, miután magában a minisztériumban is véleménykülönbség létezett, mindaddig nem egyezhettek meg, inig végre augustus 19-kén a két vélemény közt egj' közép uton nem egyesültek a miniszterek. A két véleményből összeszerkesztett végzés abból állott, hogy az országban létező magyar ezredek harmadik zászló aljai egészíttessenek ki a régi rendszer szerint, — mi mintegy tizenkét ezer újonczot teend; a többiekből szaporíttassanak a honvéd-zászlóaljak, szintúgy magyar lábon terveztet vén, mint a már létező tiz honvéd-zászlóalj. Kossuth ékesszólásának nem volt nehéz feladat, e minisztertanácsi végzést a házzal is elfogadtatni. Legsúlyosabb volt azonban Mészáros hadügyminiszter helyzete, ki a katonai hatóságoknak Ígéretet tett volt, hogy az újonezokat a régi rendszerben szervezendi. Ot is felhívta tehát Kossuth, hozná meg a maga részéről szinte az áldozatot: mire ő aztán ekként nyilatkozott: „Uraim, midőn meggy<'í ződésemet, melytől elállani nincs hatalmamban, a ház akaratának alája vetem, személyemre nézve komoly egy szót mondtam, mert multamnak nagyobb részét ez által elvágtam a jelentől; adott szavamat be nem váltottam, s mikor ezt tettem, mint katona sokat tettem. Nem tudom, lesz-e ez méltányolva azoktól, kiknek Ígértem valamit, hibásan, az igaz, — de remélem, hogy mint katonák, polgárok és hazafiak meg fognak nyugodni." Mészáros e törvény tárgyalásakor lépett fel először bővebben a közönség előtt. Bár véleménye, meggyőződése a nagy többségével ellenkezett, ez mind a mellett sem vonta meg tőle bizodalmát. Sőt egyébiránt mindenből kitűnő buzgó hazafias érzelmei, jellemének ritka becsületessége, tisztasága s egyenessége, a társas életben tanúsított kedélyessége, és a gyakran kedvderítő humor, melylyel Horváth M. A függetlenségi liarcz tőrt. 23