Horváth Mihály: Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben - 1. kötet (1871)

Első könyv: Az átalakúlás válságai

Első fejezet. Bevezetés. 5 ellen; melyben a harcztér: a békés foglalkodások ezer szinű mezeje; a czél: tudomány és művészet, ipar és szorgalom, jóllét és gazdagság, életkényelem és szépítés, emberi jog és igazság egyaránt mindenki számára, egyenlőség és szabadság, testvériség és haladás a tökélyesbülés vég nélküli pályáján. Mi volt Magyarország e korszak előtt, kivált az ezt közvetlen megelőzött időkben? Egy, ezernyi viszontagságai következtében meggyöngült középkori állam; mely hajdani nagyságának romjai közt tengve, már csak a multak emlékezetének élt; melynek még törvényes önállását, ódonszerű, hagyományos alkotmányát is mindinkább elnyomta, megnyirbálta, összeszorította a kényuralom hatalma. Mi volt a magyar nemzet e korszak előtt? Egy pár százezer egyénből álló csoportja a kiváltságos osztályoknak, az elnyomott, jogtalan nép milliói mellett. Egy haladásában megállapodott s azért enyészetnek indult társaság, elavult intézményekkel, nyers, félig mívelt erkölcsökkel, a jóllét és míveltség feltételeinek s eszközeinek majdnem teljes hiányával. Egy hátramaradt, elszegényedett társaság, melynek minden anyagi, erkölcsi és szellemi érdekei ugyanazon állapotban tengnek vala, hol azokat a XVIII-dik század közepe találta; hol a föld birtoka kevés kezekben, a hűbéri intézmények által lebilincselve, mostohán gyümölcsözék, vagy épen parlagon hevert; hol ipar és kereskedelem lenyűgözve, elhanyagolva, nem becsülve, fejletlenül pangott; hol tudomány, művészet még gyermekpólyáiban szunnyadott, vagy meg sem születve hiányzott; hol a nevelés intézetei jobbára a szellemi butítás, erkölcsi satnyítás, vakhít s előítélet iskolái valának. Egy élettelen, álomba merült társaság, melyben a szellemi élet fölött sűrű homály borong vafa, s az irodalom mezejét csak hulló csillag fénye gyanánt világitá meg néha egy-egy költő geniusa; melybe alig kezdett még behatni a XlX-dik század civilisatiojának világa s fürgesége; melynek társadalmi viszonyain a mozdulatlanság átka feküdt; melyben semmi élet, semmi egyesülés,